Anton Pavlovics Csehov

Ha akarod, különb is lehetsz a többinél. Az álmok világába repítő gyönyörû ifjú, költői szerelem - csakis az adhat boldogságot a földön!

És így van ez mindig, de mindig, és nincs nyugtom saját magamtól, érzem, hogy emésztem a tulajdon életemet, hogy a legszebb virágok porát gyûjtöm ahhoz a mézhez, amelyet odadobok valakinek a vakvilágba, és közben letépem a virágokat is, és letaposom a tövüket. Hát nem őrült vagyok én?

A dolog nem medve, nem szökik el az erdőbe.

Vádolni valakit azért, hogy szerelmes lett vagy szerelme elmult, ostobaság (...); a szerelem és gyûlölet nem tőlünk függ.

Szerelem nélkül megházasodni épp oly csúf és férfiatlan dolog, mint misére járni a hitetlennek.

Nehéz dolog olyan nővel élni, akit az ember nem szeret.

Az embernek hivőnek kell lennie, vagy keresnie kell az igazságot, különben az élet sivár, sivár... Élni, és nem tudni, miért repülnek a darvak, miért születnek a gyerekek, mire vannak a csillagok az égen... Vagy tudja az ember, miért él, vagy pedig minden hiábavaló ostobaság.

Sok benne a retorika, de nincs benne logika.

Egyedül vagyok, nem melegít senkinek a szerelme, fázom, akárha a föld alatt élnék, bármit írok is, mind száraz, fásult és komor.

A válságot bármelyik félkegyelmû kibírja - az ember a mindennapos életben őrlődik fel.

Milyen magasztos osztályrész, milyen boldogság a kiválasztottnak sorsa, aki az örök igazságot szolgálja, azok között, kik már sok ezer év óta méltóvá teszik az embert isten országára, vagyis mentesítik az emberiséget sok ezer év harcától, bûnétől, szenvedésétől, ha mindent az eszmének áldoznak: ifjúságot, erőt, egészséget, ha meghalni is készek a közösség javáért!

Élő ember képtelen nem izgulni és kétségbe nem esni, ha látja, miképp megy tönkre ő maga és mások is.

Kolostorba vonulni, ez annyit jelent, mint lemondani az életről, elpusztítani az életet.

Boldog, aki észre sem veszi, hogy nyár van-e vagy tél.

A könyv kotta, a beszélgetés pedig ének.

Egymásban olyan embert látunk, aki gondolkodásra, okoskodásra képes, és ez szolidárissá tesz bennünket, akármilyen különbözőek legyenek is nézeteink.

Mindennap rám szakad valami szerencsétlenség. Én már nem is zúgolódom, hozzászoktam, egyenesen jó képet vágok hozzá.

Vannak emberek, akik mindig csak okos és helyénvaló dolgokat mondanak, és az ember mégis érzi, hogy ostobák.

A nők sohasem bocsátják meg a kudarcot.

Ha az első felvonásban a falon függ egy puska, akkor az utolsó felvonásban annak el kell sülnie.