Antonio Machado

Vándor, lábaid nyoma az út s nem más. Vándor, nincs út, az út maga a vándorlás. Vándorlásból születik az út, s visszatekintvén látszik az ösvény melyet senki sem taposhat többé. Vándor, nincs út csak barázdák a víz tetején.

A szél otthagyott. És sírtam. És csak ez járt a fejemben: "mit tettél a rád bízott kerttel?"

Én jól ismerlek téged, néma bánat: te vagy az élet fájó, nagy honvágya, csillagtalan homályban úszó bárka vagy, sóvár szív szerelmes, bús magánya.

Út születik lábad nyomán és amikor visszanézel egy ösvényt látsz, melyet lábad soha nem érint már.

A szem, amit látsz, nem azért szem, mert te látod, hanem azért, mert az lát téged.