Apáti Miklós

Ha meggondoljuk, minden könyv egy palackposta. Belevetik a jövőbe, mint a tengerbe, és aztán valaki vagy kihalássza, vagy nem... vagy elolvassák, vagy nem... vagy megértik, vagy nem.

Nincs két egyforma sorsvonal, ahogy nincs két egyforma tenyérrajz, ujjlenyomat. Nincs két egyforma nap, nincs két egyforma szilveszter, ahogy nincs két egyforma tûzvész vagy árvíz.

Nehéz és kockázatos a rövid távú jóslás. Mert "könnyû", kockázatmentes azt jósolni, hogy 2350-ben, mondjuk, megteremtjük a Földön kívüli civilizációkkal a kapcsolatot; e jóslat kieszelője, illetve felhasználója szinte semmit sem veszt, ha jóslata nem következik be. De aki "mindössze" 20 évvel helyezi előbbre a cselekményt, az még szembesülhet saját jóslataival.

Az ember nem vesz el mindenkit, akit szeret. (...) És nem is mindig azt veszi el, akit szeret.

Minden egyszerre történik meg velünk: a szeretet is meg a gyûlölet is. (...) Azt hiszem, hogy ez az állandó egyidejûség, ez a szerelem.

Az egészségre mindig kell hogy legyen idő.

Hogy a múltra emlékeznünk kell, az mára már a történelemoktatás egyik bizalomébresztő közhelye - de hogy a jövőnket ugyanúgy sejtenünk, jó esetben terveznünk kell, ez még csak a futurológia rövid életrajzú tudományában parancs.