Aranyosi Ervin

Magyarok Istene, hozzád szól fohászunk! Segíts összefognunk, újra eggyé válnunk! Újra eggyé válnunk, jobbítva világunk! Saját igazunkért, közösen kiállnunk!

Hálás vagyok minden jóért, mit a mai nap adott! Hálás vagyok a testemért, hogy cserben ma sem hagyott! Hálás vagyok, hogy itt vagyok, s biztonságban lehetek, jelen vagyok világomban, adok, kapok, szeretek!

Ha megszabadulsz a félelmektől, az lehetsz végre, aki vagy, és megkaphatod az életedtől, az öröklétû önmagad!

A politika ocsmány méreg, mely elbutít, nyomorba dönt, mint alkohol, amit a részeg, mámorában gyomorba önt.

A kényelem s a butaság kézen fogva járnak.

Tehetetlen és tudatlan, aki érv helyett csak üt. Az igazát nem leli meg, bár keresi mindenütt.

Bocsásd meg a többieknek mindazt, ami fájt nagyon, sértődöttség bús madarát engedd ki az ablakon!

Öltsd magadra legszebb ruhád és a legszebb mosolyod, nem létezik annál szebb arc, mint amelyik mosolyog!

Itt van a mennyország, itt e földi létben, csak jól el lett rejtve az ember szívében.

Átállítjuk az órákat, így korábban kelhetünk, korán elhagyjuk az ágyat, jól kiszúrtak hát velünk! Ellopnak egy órát tőlünk, és értelme sose volt, csak közömbös arcot öltünk, s nem bántjuk, ki kirabolt.

Csókolom a kezed, drága édesanyám, légy az őrangyalom, mindig vigyázz reám!

Álmodó reménnyel a világra hoztál, bimbózó lelkemmel megajándékoztál. Életem kezdetén útitársam lettél, megtapasztalhassam, hogy Angyalnak születtél.

Te vagy a család tiszta, fénylő Napja, aki a lelkünket folyton ragyogtatja.

Hálát adok érted, pont értem születtél, amilyenre vágytam, épp olyanná lettél. Én vagyok a kérdés, te vagy rám a válasz, ha engedsz repülni, te is velem szállhatsz!

Beleírom a szívedbe kedveskedő szép szavam! Jussak akkor is eszedbe, ha örömödnek híja van! Hátha tudok varázsolni az arcodra szép mosolyt, ha a szíved szomorú volt, s szemeidnek könnye folyt!

Örömökben gazdag ünnepet kívánok, teljesüljenek be csillagfényes álmok! Szerető szívekre fénylő áldás szálljon, gyönyörû világunk fény-szigetté váljon!

Karácsonyfa a szobában, ő is díszbe öltözött, a szeretet melegsége a szívünkbe költözött. Együtt játszunk, társasozunk, s eszünk finom süteményt... Bárcsak mindig így maradna, ne adjuk fel a reményt!

Jó reggelt, jó reggelt, szemed nyisd ki, bátran, - a napocska felkelt, s ragyog a határban. Engedd, hogy mosolya rád is átragyogjon, mosolyból a lelked soha ki ne fogyjon!

Minden egyes reggel kapsz egy szürke képet. Ha te úgy akarod, egész nap ezt nézed! Ezért a világot szürke színben látod: - szürke valóságod, szürke minden álmod.

Jó reggelt, jó reggelt, benéztem, s még alszol. Láttam, hogy a szájad, álomszénát majszol. Ébredezzél lassan, mindjárt itt a reggel. Találkoznod kéne kedves emberekkel!