Aranyosi Ervin

Milyen csodás érzés egymást megölelni, a másik karjában biztonságra lelni. Hallgatni közösen szívünk dobbanását, s érezni, hogy lelkünk megtalálta mását.

Amit küldesz a világba, visszatér majd hozzád, tetteidnek megfelelő jót, vagy rosszat hoz rád. A választást reád bízták, pont úgy járj el másnál, mint amiképp magad felé, másoktól elvárnál. És ha jót akarsz magadnak, jót küldj fûnek, fának, vidíts mást fel, így boldogulj, s elkerül a bánat. Ha a szeretet törvényét betartod, megéled, több örömmel ajándékoz meg téged az élet.

Vigyázz reám! Kicsi vagyok, egy apró, kis virágszál... Te kaptad a feladatot, hogy mindig rám vigyázzál!

Ne rohanj el az élet mellett, engedd a szépet hatni rád. Akik megállnak, szépre lelnek, azokkal megáll a világ.

Emeld fel az elesettet, ne hagyd lent a porban! Jó ember próbálj maradni, mindig, minden korban!

Mikor megszülettél, ajándékot kaptál, s erre figyelmeztet évente a naptár.

Ajándékra leltél, mikor megszülettél, amikor bolygónkra menetjegyet vettél. Azt kell megértened, az élet csak játék, leld örömöd benne, mert ez az ajándék!

A boltban elérhető ünnepedre mûfenyő, azt öltöztesd bármikor, azon lógjon lámpasor! Arra aggass díszeket... Én nyáron is itt leszek! Ha erre jársz, integess, örülj majd, hogy itt lehetsz! Ágaimon kismadár, akit rajtam hinta vár. Egész évben élek én fenyőerdő rejtekén!

Tudod, az én ajándékom nem kapható boltban. Kicsi szívem szeretetét összecsomagoltam. Karácsonyig őrizgetem szívem közepében, ám addig is csöpögtetem, osztogatom szépen.

Mi is a szeretet? Nem értékes holmi, szeretettel nem tudsz semmit birtokolni!

Ahol pénz az isten, holtak ott a lelkek, a földi pokolban sosem ünnepelnek. Örök a sötétség, nincsen fény, csak árnyék, betegség és közöny, mindaz, ami vár még...

Keresd az örömöt! Ott van körülötted! Szépséget találni, hidd el, nem nehéz! Ne hidd, hogy a mosolyt, mint ruhát, kinőtted! Vidáman, jó kedvvel mindig többre mész!

Tanuld meg a múltat végképp elengedni, letenni a terhét és szabaddá lenni! Szárnyalni, mint sólyom, kecsesen az égen, ki a múlt ágait elengedte régen.