Arthur C. Brooks

A boldogság epicentruma a szeretet.

Aki a jövő miatt aggódik, a jelent fecsérli el.

A kevesebbtől való félelmünk még a több iránti ragaszkodásunkon is túltesz.

A társas összehasonlítástól boldogtalanabb lesz az ember.

A sikerfüggő soha nem érzi magát eléggé sikeresnek.

Mire az ember eléri az ötvenet, annyi információ zsúfolódik össze az agyában, mint a New York-i Közkönyvtárban. Az elménk ügyeletes könyvtárosa viszont lassú, mogorva, a figyelme pedig könnyen elkalandozik. Ha elszalajtod, hogy tudjon meg valamit - mondjuk valakinek a nevét -, egy perc is kell neki, hogy felkászálódjon, aztán megáll kávézni, szóba elegyedik egy régi ismerőssel a folyóiratoknál, végül pedig elfelejti, hová is indult.

A csúcsról is van út felfelé.

Ahelyett, hogy az ember tudomást sem vesz a képességei megváltozásáról, éppen erőt is meríthet a változásból. Nem arra kell törekedni, hogy elkerüljük a lejtőt, hanem hogy túllendüljünk rajta, és másfajta sikerekre leljünk.