Bajza József

Könyek gördûltek szép szemedből, Reszketve nyúlt felém kezed, És elválánk némán zokogva, És szívünk mélyen vérezett.

Sok ember van, aki csak azért olvas, hogy gondolkodnia ne kelljen.

Tiltsa bár az ész szava, Tiltsa végzetem, Érted lángol, érted él Minden érzetem.

Tûnnek évek, jönnek évek. Köd s homályra fény terûl, A leszállott esti csillag Reggel újra felderûl: De az ifjukor kihervadt, Véle kéj és szerelem, S nem hozhatja vissza többé Semmi földi kérelem.

Sírva vígad a magyar.

Gyásznak és örömnek Kerte a világ, Kéjrózsák teremnek Benne, s búvirág.

Múltadban nincs öröm, Jövődben nincs remény, Hanyatló szép hazám! Miattad vérzem én.

Ha jősz, lángok emésztenek; Ha mégy, kinok öldöklenek; Éltem csak gyötrelem. Jőj és ne menj, s napom virad, Vagy menj s ne jőj, úgy nyugtomat Siromba' meglelem.

Ha létem elhervasztja a halál, Emlékezzél reá, te kedves, E lángszivtől szeretve mint valál; S ha sírban is szeretni enged a halál, S a szív még ott is érez és dobog, Elhúnyt szivem téged, te kedves, Hamvában is szeretni fog.

Oh égető kín, Oh gyötrelem Viszonláng nélkül A szerelem!