Ha jősz, lángok emésztenek; Ha mégy, kinok öldöklenek; Éltem csak gyötrelem. Jőj és ne menj, s napom virad, Vagy menj s ne jőj, úgy nyugtomat Siromba' meglelem.

Kapcsolódó idézetek

1. Én szenvedek, s pedig miattad, Miólta szívem elragadtad, Édes kegyetlenem! El-elhalok, mihelyt te jutsz eszembe. S így kell talán e gyötrelembe Örökre sínlenem. Csokonai Vitéz Mihály
2. Oh élj, siess! A gyönyör oly kevés: holnapra élted tán a porba vész; s por és penész közt nem vár majd reád se bor, se lány, se lant - se ébredés! Omar Khajjám
3. Ha el akarsz hagyni, hagyj el azonnal, ne ha már végzett ezer törpe bánat; de rohamozva jöjj: kóstoljam, ó jaj, a legkeserûbb ízt, mely éri számat; és semmi lesz a gond, ha rám pereg, ahhoz képest, hogy elveszítelek. William Shakespeare
4. Jöjj és rázd fel dermedt szívemet, Mert nélküled így élnem nem lehet; S légy égi üdv, vagy kínzó gyötrelem, Mit bánom én? csak téged bírjalak Oh szerelem!
5. Nem jössz, pedig ha nem vagy itt, félek, nem vagyok én sem. Mint szélben öngyújtód, ha ujjaid nem görbülnek köré, kilobban létezésem távolléted szelében. Rakovszky Zsuzsa
6. Halott vagyok miattad, s mit se bánod; látod, hogy sorvadok, s nem szánsz miatta; a szerelem bensőmet fölkavarja, s mind keményebbé válsz, gyötör hiányod.
7. Magad, ha lehunyod, ha elhagysz, szempillám, barna szirmom elfagy. Dús lombom, koronám lehullik, magamon tipródhatok holtig. Bella István
8. Aludj, szavam fel nem zavar, Hisz álmod oly tökéletes! Ébredj? Fény várjon, zivatar? Sírj és nevess? (...) Aludj! Még bûvkört jár vele Egy álom: Szellemed nyugodt; De szertefoszlik Édene Ébred s zokog. Edgar Allan Poe
9. Ha megdöglök egyszer, csak írjátok a síromra, Nem mentem el, csak már nem annyira bírom ma. Túl nehéz a lét, túl könnyû a vég, A jobbakat úgyis az élet tépi szét. Children of Distance
10. Ha ezt a létet összetörted, Majd támad más a rom felett. E föld ölén fakad, mi boldogíthat, S e nap ragyogja itt be kínjainkat; Ha már ledobtam ezt a terhet, Legyen, mi lesz, s ahogy lehet. Johann Wolfgang von Goethe