Balázs Ferenc

Ha útjaim vannak, tenni szoktam. (...) Ha gondolataim, könyvet írok. Ha vágyaim, hát élek boldogul. Csak a bánatomból nem kér senki. Verseknek adom, mint szolgának az úr.

Abban is van mindig valami öröm, Mikor valakit hátam mögött hagyok. Valakit, valamit. Fogva tartottak, lekötöttek. Most újra magam vagyok.

Futnom kell a régi arcoktól, Új társak kellenek új földön. Akkor majd, akkor majd Szólani fogok új nyelveken, Magam is meglepődöm.

Az ember több annál, mint amit alkotni tud.

A magánosan élő ember nem teljes ember, mert hiányoznak mellőle a társak, akik éppen olyan szerves részei az életnek, mint saját gondolatai.