Balogh Zoltán

Isten veled jó lány, Álmom tündére te! Utószor szálljon rám Szemed tekintete; Ha már nem nézheték Bele örökre én: Mosolygjon egyszer még Oly édesen felém!

A boldogsággal úgy vagyunk mi is Miként az alkimista tûzhelyével, Ki ráfecsérli minden vagyonát És várja, várja, hogy majd lesz arany!

Szerettelek téged S szerelmem jutalma Lett a búbánatnak Óriás birodalma... Koronám is vagyon, Ámde nem fejemen: A töviskoronát Szívemen viselem.