Ugrás a tartalomra
Szerettelek téged
S szerelmem jutalma
Lett a búbánatnak
Óriás birodalma...
Koronám is vagyon,
Ámde nem fejemen:
A töviskoronát
Szívemen viselem.
Kapcsolódó idézetek
-
Csordultig van telve szívem. Nem ábrándozom többé; hogy csatákat nyerjek; (...) nem irigylem a költők babérkoszorúját; a királyok koronáját. Te az enyém vagy: ez minden dicsőségem; minden boldogságom; a te szerelmed az én babérkoszorúm, koronám s megnyert dicső csatám!
Rudnyánszky Gyula
-
Téged szeretlek. (...) Életem nagy részében a szívemet védtem. Olyan alaposan, hogy képes voltam úgy tenni, mintha nem is lenne. Most hitvány, féregrágta, kérges. De a tiéd.
Holly Black
-
Szerelmedben meggyúlt szívem
Csak tégedet óhajt lelkem,
Én szívem, lelkem, szerelmem,
Idvöz légy, én fejedelmem!
Balassi Bálint
-
Tested menedék,
De hogy oltalmazz, nem elég.
A selyem és a méz,
Vagy ha a kéz ölelni kész.
Vágyad hatalom,
De legyél a vigaszom,
Jutalmad vagyonom,
Rész helyett egész.
Ákos
-
Szeretlek szivemmel,
Szeretlek lelkemmel,
Szeretlek ábrándos
Õrült szerelemmel!...
És ha mindezért jár
Díj avagy dicséret,
Nem engem illet az,
Egyedül csak téged.
Petőfi Sándor
-
Van, ami fölött nincs hatalmam. Az egyik ilyen dolog a szívem, amely teljes mértékben, megkérdőjelezhetetlenül szeret téged.
-
Szeretem lelkednek
Magas röpülését,
Szeretem szivednek
Tengerszem-mélységét,
Szeretlek, ha örülsz
És ha búbánat bánt,
Szeretem mosolyod
S könnyeid egyaránt.
Petőfi Sándor
-
A szerelem feltétlen, de azt is tudom, hogy lehet kiszámíthatatlan, váratlan, irányíthatatlan is és elviselhetetlen, és könnyen összekeverhető a gyûlölettel. (...) Olyan, mintha a szívem nem férne meg a mellkasomban, mintha már nem is az én részem lenne, hanem már a tiéd, és hogyha szeretnéd, én nem kérnék cserébe semmit, nem kell ajándék vagy bizonyíték az érzéseidre, csak az, hogy tudjam, hogy szeretsz. A szíved kell az én szívemért.
-
A szerelem feltétlen, de azt is tudom, hogy lehet kiszámíthatatlan, váratlan, irányíthatatlan is és elviselhetetlen, és könnyen összekeverhető a gyûlölettel. (...) Olyan, mintha a szívem nem férne meg a mellkasomban, mintha már nem is az én részem lenne, hanem már a tiéd, és hogyha szeretnéd, én nem kérnék cserébe semmit, nem kell ajándék vagy bizonyíték az érzéseidre, csak az, hogy tudjam, hogy szeretsz. A szíved kell az én szívemért.
-
Hordalak magamban,
mint száj a sóvárgást,
lehelet a csókot
és kar az ölelést
és vér a szerelmet
s szerelem az embert,
ember a világot
s a mindenség téged,
hordalak magamban,
mint létet a halál
és halált az élet!
Bartis Ferenc