Békássy Ferenc

Ne irigyeld a költőt, hogy lelke mélyein Mi benned hangtalan, hangos zenébe szól: A rezdülő hurok minden beszéde kin, S minek követni őt? ut nélkül vándorol.

A múló perc is végtelen.

Ez a nagy uj idő Olyan mint a régi, Akik akkor elhulltak A nevüket azoknak Most már ki kérdi?