Ben Aaronovitch

Ez az igazán nagyszerû színész jele: hogy pontosan tudja, mikor távozzon. (...) A géniusz igazi mércéje meg az, ha átadja magát a közönségének, de megtartja a privát lényét, a titkos teret, a megismerhetetlent.

A közhiedelemmel ellentétben a legtöbb ember nem akar verekedni, főleg ha egyenlő küzdelemről van szó. Egy tömeg széttép egy embert, és egy fegyveres férfi a nemes ügy érdekében boldogan megöl sok nőt és gyereket. De a tisztességes küzdelmet megkockáztatni már nem olyan egyszerû. Ezért lejtik a részegek a "ne fogjatok vissza" táncot, és közben kétségbeesetten reménykednek, hogy valaki szereti őket annyira, hogy igenis visszafogja.

A boldog élet titka, hogy sose kezdj egy lánnyal olyasmit, amit nem vagy kész végigvinni.

Mindig jönnek az életben dolgok, amiket még akkor is meg kell tenni, ha biztosan tudod, hogy az eredmény csúnya, fájdalmas vagy megalázó lesz, akár mindhárom egyszerre.

A rendőrmunka aranyszabálya, hogy minél többet meg kell tudni a gyanúsítottakról, a szemtanúkról és a rendőrfőnökről.

A mûvész olyan, mint a cápa: muszáj mozognod, különben megfulladsz.

Az ember sose lehet túl idős ahhoz, hogy egy gyönyörû nő látványára ébredjen.

Meglepő, mennyire kényelmes lehet egy kemény felület, amikor elég fáradt vagy.

Van egy pont, amikor az ember kiborul, és szétcsap maga körül. Sokan ennek peremén élik le az életüket, zömük a börtönben végzi. Sokan, főleg nők, az évek során előbb-utóbb lekopnak eddig a pontig, aztán egy nap helló: elszakad a cérna.

Az ember nem mutathat nagyobb szeretetet, mint amikor az utolsó ötfontosát odaadja felebarátjának.

A színdarab már csak ilyen (...). A felvonások és jelenetek sokkal rendezettebbek, mint az unalmas világban. Ha az ember nem vigyáz, elsodorhatja a karakter.