Bereczkei Tamás

A machiavelliánus viselkedés lehet nagyon romboló egy kapcsolatban vagy közösségben, de segítheti is a csoport boldogulását, hatékony mûködését, ha a vezető érdekei és a csoport érdekei egybeesnek. És ez nem is olyan ritka.

Mindannyiunkkal előfordul, hogy például bizonyos információkat elhallgatunk a másik elől. Ez erkölcsi szempontból megkérdőjelezhető, de van úgy, hogy erősíti a kapcsolatot.

Mindannyiunk arra törekszik, hogy elérjen valamit, kifejezze magát, megvalósítsa vágyait. Ez pedig időnként csak (...) manipulatív lépések árán lehetséges.

Minden ember lelki alkata összetett: számos személyiségvonás együttes jelenléte és kölcsönhatása jellemzi.

A férfiaknál szinte kizárólag a vonzerő a fontos, a nők viszont a férfi elkötelezettségét illetően a legkritikusabbak. Míg a férfit taszítja a hosszú távú esély, a nők titokban mindig azt keresik.

Az evolúció csak egyetlen valutát fogad el: több lesz-e az adott megváltozott jelleget hordozó személy utódja.

Az intelligencia, a humorérzék, a pozitív személyiség soha nem hátrány.

Mindig azok szedik össze a legtöbb tőkét, akik a legkevésbé önzetlenek.

A legtöbb vallási szabály és szokás esetében sikerült kimutatni, hogy ezek elősegítik az adott kulturális környezethez történő biológiai alkalmazkodást. Hozzájárultak az egyének és a csoportok fennmaradásához azokban a környezeti régiókban, ahol kialakultak és megszilárdultak.

Mindenkiben vannak előítéletek - aki azt állítja, hogy nincsenek, az titkolja -, és ez normális dolog. Jobb, ha látjuk, hogy az emberben természeténél fogva van egy távolságtartás, óvatosság, ambivalencia, néha félelem is az idegenekkel szemben. Jobb, ha tudjuk, hogy ez bennünk van, ez a természetes örökségünk. Jobb, ha tudjuk, hogy mire készüljünk, hogy hogyan tudjuk ezt megszüntetni tanulási folyamatokkal, szocializációs technikákkal. Ez a megoldás, nem struccpolitikával állítani azt, hogy az ember nem ilyen.

Evolúciósan nem adott bennünk - akármilyen szépen is hangozna - az a korlátlan szeretet, hogy omoljunk egymás karjaiba életkor és minden egyéb tekintet nélkül. Nagyon szép szlogen az, hogy az idegen szép, de ezt tanulni kell. Az, hogy az idegenekkel megfelelően bánjunk, megfelelőképpen kezeljük őket, nem egy egyszerû dolog, mert ambivalencia van bennünk velük szemben. Egyszerre van bennünk egy kitárulkozás, hogy jó lenne megismerni a másikat, hogy számunkra valamilyen szempontból ez egy előnyös kapcsolat lehetne, a másik oldalról viszont nem tudjuk, milyen szándékkal jön, tehát van bennünk egy tartózkodás. Ez egy antagonista rendszer két alrendszere: közelítünk is az idegenhez, meg távolítunk is tőle.

Az emberek életében döntő szerepet játszó eseményekben nem annyira a lakóhelyi közelség és a gyakori együttlét számít, sokkal inkább a leszármazás.

Nem létezik általában vett önzetlenség az emberek iránt. Más-más motivációk és lélektani folyamatok irányítják a családtagok, a barátok, az ismerősök és az idegenek iránti altruizmust.

Az a tény (...), hogy a tudományos élet vezető státusait (professzor, tanszékvezető, akadémikus) szerte a világon nagyrészt férfiak birtokolják, nem arra vezethető vissza, hogy értelmi képességeik felülmúlják a nőkét. Sokkal inkább arra, hogy a tudományos szakma rendkívül kompetitív: a tanulmányok közlésének, a fokozatok megszerzésének, a disszertációk megvédésének és a kutatási támogatások elnyerésének szigorú versenyére épül. Miközben a férfi tanárok túlnyomórészt teljesítményorientáltak, női kollégáik hozzájuk képest nagyobb hangsúlyt fektetnek magára a tanításra és a hallgatók előmenetelére.

A jótékony cselekedetek általában önjutalmazóak.

Aki vért ad, jótékonysági koncerten vesz részt, vagy árvízi károsultak javára adakozik, valóban embereken segít, és ezért nem vár viszonzást. Mindeközben azonban olyan érzelmeket kelt ismerőseiben, amelyek emelik rangját és tekintélyét a csoportban. Az emberek megbízhatóbbnak és szeretetre méltóbbnak tartják az ilyen embert másokhoz képest. Olyannak, aki érdemes a bizalomra és a jövőbeni támogatásra.

Valószínû, hogy az előttünk álló helyzet racionális, érzelmektől mentes mérlegelése egy ponton túl káros lehet a társas szerződés kialakulása szempontjából. Amikor elhatározom, hogy egy barátommal közös vállalkozásba kezdek vagy pénzt adok kölcsön egyik kollégámnak, nem hagyatkozhatok teljesen a józan ítélőképességemre. Legalább ilyen mértékben kell építkeznem a bizalomra, és arra a reményre, hogy befektetéseim megtérülnek. Hasonlóképpen hagyom magam "vezettetni" megérzéseim, szimpátiám és igazságérzetem által.

Minden bírság kiszabása, minden szankció létrehozása valamilyen ráfordítást feltételez. Időt és energiát von el, gyakran okoz belső feszültséget a büntető számára, korábbi kapcsolatokat rombolhat szét, retorziók és bosszúk sorozatát indíthatja el.

Mindennapi életünkben vigyázunk arra, nehogy gyöngének és bizonytalannak mutatkozzunk. Bizonyítani akarjuk határozottságunkat és erőnket. Õrizkedünk sebezhető vonásaink felmutatásától, és igyekszünk egyenrangú félként részt venni a kapcsolatban. Az erőt demonstráló jelzéseket ugyanakkor békítő, csillapító megnyilvánulások egyensúlyozzák, amelyek barátságos szándékunkat közlik. Pontosan e kettős szerveződés teszi lehetővé a társas kapcsolat megteremtését és fenntartását.

A találkozás - különösen egy ismeretlennel - mindig kihívás: hiszen a gyengeség bármifajta megnyilvánulása könnyen alárendelt viszonyt idézhet elő a másikkal szemben.