Biblia

Tudjuk, hogy Istentől vagyunk, és az egész világ a gonoszságban vesztegel.

Vígy el engem innen a sziklára, a hova én nem jutok. Mert te vagy az én menedékem, s erős tornyom az ellenség ellen. Hadd lakozzam a te sátorodban mindörökké; hadd meneküljek a te szárnyaid árnyéka alá!

Ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad; ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem.

Ne szeresd az álmot, hogy ne légy szegény; nyisd fel a te szemeidet, és megelégszel kenyérrel.

A bor csúfoló, a részegítő ital háborgó, és valaki abba beletéved, nem bölcs!

Gyönyörûséges az embernek az álnokságnak kenyere; de annakutána betelik az ő szája kavicsokkal.

A szél fú, a hová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod, honnan jő és hová megy: így van mindenki, a ki Lélektől született.

Mindennek megvan a rendelt ideje, és megvan az ideje az ég alatt minden eseménynek. Ideje van a születésnek, és ideje van a meghalásnak; ideje van az ültetésnek, ideje van az ültetvény kiszaggatásának. Ideje van az ölésnek, és ideje van a gyógyításnak; ideje van a rombolásnak, és ideje van az építésnek. Ideje van a sírásnak, és ideje van a nevetésnek; ideje van a jajgatásnak, és ideje van a táncolásnak.

Hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzál benne, majd ő teljesíti.

Az igazmondó ajak megáll mind örökké; a hazugságnak pedig nyelve egy szempillantásig.

Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet.

Jobb a paréjnak étele, a hol szeretet van, mint a hízlalt ökör, a hol van gyûlölség.

A ki nagy akar lenni közöttetek, az legyen a ti szolgátok; És a ki közületek első akar lenni, mindenkinek szolgája legyen: Mert az embernek Fia sem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét váltságul sokakért.

Akinek van, annak adatik, és akinek nincs, attól az is elvétetik, amije van.

Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?

Ha azt mondjuk, hogy nincsen bûnünk, önmagunkat csaljuk meg, és nincs meg bennünk az igazság.

Aki kardot ragad, az kard által vész el.

Nem csak kenyérrel él az ember.

Az embernek az értelme terveli ki útját, de az Úr irányítja járását.

Az embernek napjai olyanok, mint a fû, úgy virágzik, mint a mezőnek virága. Hogyha általmegy rajta a szél, nincsen többé, és az ő helye sem ismeri azt többé.