Az embernek napjai olyanok, mint a fû, úgy virágzik, mint a mezőnek virága. Hogyha általmegy rajta a szél, nincsen többé, és az ő helye sem ismeri azt többé.

Kapcsolódó idézetek

1. A szeretetért küzdeni kell, mert minden olyan mulandó, mint a fû. Az ember is. Sorsa, mint a virágé: a pusztaságban egy forró fuvallat, és már tova is tûnt, és ahol állt, nem marad utána semmi. Csak az halhatatlan, aki szeret.
2. Szerelem nélkül az ember olyan valami, mint a mező virág nélkül.
3. Az élet olyan, mint a szél. A szél sem látszik szabad szemmel, ha ott van, mégis tudja az ember.
4. ...az élet olyan, mint a szél, és mint a szél, úgy száll tova. És elmegy innen máshova.
5. Nincs szebb, mint az élet, ha hagyják, hogy kiteljesítse magát. (...) Mint a fû és a fák, ha növekedhetnek, és akkor halnak meg, amikor elérték a teljességet.
6. Mindig úgy véltem, az ember olyan, akárcsak a fû tavasszal: erős, egészséges, zöld, és ha eléri a középkort, akkor megfakul. Úgy, mintha ősz lenne, akárcsak a fûszál, amikor bevégzi. Eltûnik, és soha nem tér vissza. Pont úgy, akár egy fûszál. Igen, aki meghal, annak bizony vége. Legalábbis így gondolom, mióta felnőttem.
7. Az ember olyan, mint a falevél, az őszi szél kénye-kedve szerint viszi, ahová akarja. Ha a gyepre ejti, ott marad, ha meg a sárba dobja - ott ragad. Boleslaw Prus
8. A világ dolgai elmúlnak (...). Legyenek bármilyen hevesek, elmúlnak, ahogy a virág is elnyílik és nincs többé. Cs. Szabó Sándor
9. Ilyen az ember. Egyedüli példány. Nem élt belőle több és most sem él, s mint fán se nő egyforma két levél, a nagy időn se lesz hozzá hasonló. Kosztolányi Dezső
10. A szerelem olyan, mint a virág. Ha egyetlen egy hideg éjszakán elfagyott, a másik napon belehal a sebeibe. Jens Peter Jacobsen