Bill Watterson

Kár, hogy az élet nem olyan, mint a tévében. Milyen jó lenne, ha az életben is a fogunk fehérsége lenne a legfőbb gondunk! Meg ha minden nehézséget meg lehetne oldani egy kis lelkizéssel! Az életben is befolyásos, jól fizető állás kéne mindenkinek, meg vadiúj sportkocsi! És fél óránál többet semmire sem szabadna várni! (...) Mennyivel izgalmasabb és nagyszerûbb lenne az élet! Pláne ha még tapsgép is lenne hozzá! Persze ha tényleg ilyen lenne az élet, akkor mit néznénk a tévében?

Kár, hogy az emberek nem olyanok, mint az állatok. Az állatok sosem akarnak megváltoztatni senkit. Velünk akarnak lenni, és kész. Nem szabnak feltételeket a barátságnak, hanem úgy szeretnek minket, ahogy vagyunk. Meghallgatják a panaszainkat, megvigasztalnak, ha bánt valami, és csak egy kis kedvességet kérnek cserébe.

Semmi sem olyan szörnyû, ha mellettünk van egy jó barát.

A sötétség csak arra jó, hogy zavartalanul elképzelhessük az összes ránk leselkedő veszélyt.

Én kiskoromban szentül hittem, hogy a felnőttek mindenhatóak. Biztos voltam benne, hogy bármit el tudnak intézni. Föl sem merült bennem, hogy ne így lenne. Azt hittem, hogy ha felnő az ember, akkor automatikusan tudni fogja, hogy mi a teendő egy adott helyzetben. Ha tudtam volna, hogy az egész csak kétségbeesett improvizálás, nem sietek ennyire a felnövéssel.

Ha az ember otthonába betörnek, teljesen összeomlik a biztonságról alkotott illúziója. Ha már otthon sem vagyunk biztonságban, akkor sehol.

Sajnos másoknak mi is csak "mások" vagyunk.

Nem tudom élvezni a vasárnapokat, mert folyton ott motoszkál bennem, hogy másnap hétfő, és mehetek iskolába. Ugyan ki tudna jó étvággyal enni a kivégzése előtti estén?

Ha már úgyis romokban az életem, olyan jó lenne, ha legalább más lenne érte a hibás.

Nem akarom megtanulni ezt a sok zöldséget! Menjünk játszani. A gyerekkor úgyis rövid, az érettség meg örökké tart.

A legjobb ajándékokat nem lehet becsomagolni... mégis megmaradnak örökre.

Öt centi hó, az kábé olyan, mint amikor az ember húsz forintot nyer a lottón.

- Miért háborúsdit játszunk? Miért nem békésdit? - Mert azt senki se tudja, hogy kell.

Csak azért sírok, mert a világból kimúlt, de a szívemben még mindig él.

A magakészítette ajándék sokkal többet ér, mint a bolti. Benne van, hogy időt és energiát áldoztál a készítésére. Benne van, hogy ilyen senki másnak nincsen. És az is, hogy marha kevés a zsebpénzed.

Már csak azért is érdemes bölcsen élni, hogy irigyeljék érte az embert.

- Milyen érzés, ha az ember szerelmes? - Hát... amint meglátod a szerelmedet, a szíved leesik a gyomrodba, szétnyomja a zsigereket. Az így kiszorított nedvességtől izzadni kezdesz, és a víz kivágja az agyad biztosítékait, amitől aztán teljesen kótyagos leszel. Végül kisül az agyad, elernyednek a rágóizmaid, és amíg a nagy Õ odébb nem megy, csak állsz, és makogsz, mint a hülye.

Onnan lehet tudni, hogy léteznek intelligens lények a földön kívül, hogy soha nem próbálták fölvenni velünk a kapcsolatot.

Szülőnek lenni azt jelenti, hogy egyszerre akarod megölelni és megnyúzni a csemetédet.

Mindig elfelejtem, hogy a szabályok csak a rendes emberekre vonatkoznak.