Blaha Lujza

Ha már a jövendőbe nem láthat az ember, tekintsen vissza a múltjába; keresse föl szép emlékeit.

Ha az ember egyszer hátat tud fordítani a fészkének, akkor talán vissza se fordul többé feléje.

A fiatalság nem múlik el, ha nem akarjuk.

Pénz? Vagyon? Minek az? Valahogy eléldegélek majd mindenkoron; én sohasem valék lusta, én dolgozni fogok majd és a mindennapit csak megkeresem.

Fájdalom, én mindenkiben jóbarátot látok; eszembe se jut, hogy rossz ember is van a földön.

Csodálatos ez a mi életünk: színészeké! Hogy kergetjük a napokat, egyiket a másik után, meg se gondolva, hogy hát bizony mindennap egy nap! Gondolunk is mi arra, hogy egy nap elmúltával ismét öregebbek leszünk.

Aki kikaparta a tûzből a gesztenyét, az egye meg; helyettem se nyúljon senki más a tûzbe.

A színésznek minden öröme a maga jó szerepében van; jaj de fáj az nekünk, ha azt, amit eljátszottunk sokszor, egyszer lemajmolja más. Nem adom a magamét másnak s nem vágyódom én sem a máséra.

A darab sikerét a közönség dönti el. Láttam én már elbukni jó darabot jól előadva, a gyenge darab sikerét gyengébb előadásban.

A közönség sokféleképpen ítél és ezért nincs olyan emberfia, aki előre meg tudná mondani valamelyik darabnak a sorsát.

Sokat megbocsátanak annak, akinek pénze van, kérlelhetetlenül elítélik ugyan azért a szegényt.

Az anyaszív örömét, búját és aggodalmait csak az anyák értik meg.

Az anya érzése a legboldogítóbb vagy a legfájdalmasabb, aszerint, amint a sors ezt neki osztályrészül juttatja.

Ne igyekezzék a feleség, hogy mindig igaza legyen. Még akkor se törekedjék ennek kihangsúlyozására, amikor valóban igaza van.