Bodrogi Gyula

Vannak bizonyos napok, amikor a nézők valahogy gyengébbek, és ilyenkor az előadás is gyengébb lesz.

Amikor a néző nevet, ugyanúgy képes unatkozni, mint amikor komolyan néz maga elé. Hogyha - hazai színésznyelven szólva - ötpercenként letolom a nadrágomat, ezen minden alkalommal nevetni fognak, de aztán sokáig nem jönnek el ismét a színházba, végül pedig elmaradnak. Az olcsó siker jellemzője, hogy a nézők sokat nevetnek, amikor ott vannak az előadáson, aztán egyre kevesebben jönnek vissza.

Az ember nem ugorhat nagyobbat, mint amekkorát tud. De akkorát mindig próbáljon ugrani!

Minden ember más és más. De azért van kétféle alaptípus. Az egyiknek mindig szüksége van valakire, a másik meg azt szereti, ha őrá van szüksége valakinek. Ha két ilyen különböző ember találkozik egymással, akkor abból örök szerelem, örök házasság jöhet létre. (...) A nagy baj akkor van, ha két olyan jön össze, akinek mindig szüksége van valakire. Ezekből lesznek azok a csúnya válások.

Sokan azt hiszik, hogy aki vadászik, az nem szereti az állatokat. Pedig ahol vadászok vannak a világon, ott van vad, ahol nincsenek vadászok, ott nincs vad, mert ott az orvvadászok kiirtották. A vadászok nemcsak lelövik a vadakat, hanem vigyáznak is rájuk.

Mindig szereplek, hacsak nem alszom.

Ami valaha egy kapcsolatban mûködött, azt egy életre meg kell tudni őrizni.

Néha átmenetileg a gonoszság is meghozza a maga következményét, de azért az nagyon átmeneti. A munka, a csinálás, a szeretet, az mindig meghozza a gyümölcsét.

Az élet mindig arra megy, amerre akar. Aztán mi vagy eltaláljuk azt az utat, vagy nem találjuk el, de az élet az könyörtelenül halad.

Minden fiatal színészt köteleznék, hogy egy-két évre igazgató legyen, mert akkor megtudná, milyen felülmúlhatatlan gyönyörûség színésznek lenni.

Óriási üzlet (...) a tiltás! A világ legnagyobb üzlete! Mert amit tiltanak, az mindig édesebb.

Ami egyszer számomra tökéletes volt, az is marad örökre.

Két igazság van, amit nem lehet félremagyarázni, csak elviselni. A születést és a halált. Az összes többi csak a töltelék.

A színész számára nincs mûfaj. Ez csak a közönség számára létezik. A mûvésznek "csupán" szerepe van.

Nem tudom, hogy van-e egyáltalán visszavonulás a színészetben. A színházban ugyanis van gyerekszerep, fiatal szerep, középkorú és öreg szerep. Végtelen a lehetőség.

Az kell, hogy a színház érzelmet váltson ki. Ehhez viszont bele kell halni a szerepbe. Mindegyikbe.

Hogy a közönség mikor nevet vagy mikor sír, az nem rám tartozik. Mindig a szerepet kell eljátszani, a többi a nézők dolga.

A közönség együtt: zseni. Egyenként mindenki ugyanolyan lüke, mint én vagyok. De együtt nagyon pontos, és igen jó az arányérzéke.

A sors mindenkivel azt csinál, amit akar. Ezt mi vagy eltaláljuk és jó felé megyünk, vagy nem, és akkor mindig falba ütközünk. Így mûködik a világ.

A temető sem más, mint egy üzlet.