Ugrás a tartalomra
Idézetem
  • Témák
  • Szerzők
  • Kedvenceim 0
  • Témák
  • Szerzők
  • Kedvenceim 0

Amikor a néző nevet, ugyanúgy képes unatkozni, mint amikor komolyan néz maga elé. Hogyha - hazai színésznyelven szólva - ötpercenként letolom a nadrágomat, ezen minden alkalommal nevetni fognak, de aztán sokáig nem jönnek el ismét a színházba, végül pedig elmaradnak. Az olcsó siker jellemzője, hogy a nézők sokat nevetnek, amikor ott vannak az előadáson, aztán egyre kevesebben jönnek vissza.

Bodrogi Gyula
💍 Feleség 🕉️ Hinduizmus
Ad

Kapcsolódó idézetek

  1. A vicc akkor is elsül, ha nincs poén, csak a színész úgy mondja el, mintha lenne. Ez olyankor fordul elő, amikor szöveget felejt az ember, vagy éppen magát a viccet. A néző a hangsúlyból viccnek érzi, és ugyan nem érti, de mivel az egész nézőtér nevet, azt hiszi, vele van baj. Ezért kell a sok néző, ezért jó a telt ház, mert szöktetik egymást a nézők. Sándor Erzsi
  2. Azonnal érződik, hogy jön-e aznap az emberrel a közönség. Amikor nem, az nagyon nehéz, mert ilyen helyzetben könnyen abba a hibába lehet esni, hogy elkezdünk erőlködni, ami viszont csak még inkább eltartja az egésztől a közönséget. Fontos, hogy legyen bennünk egy könnyedebb lelki tartás, nem szabad erőltetni semmit, így végül többnyire átbillen a dolog. Nagyon érdekes, hogy sokszor elég csak három-négy ember, akik képesek magukkal vinni a közönség többi részét, akiknek köszönhetően eluralkodik egy hangulat. Talán pont ez a színház lényege, hogy minden este másik közönséggel találkozik az ember, és hogy miként sikerül hatni rájuk újra és újra. Molnár Piroska
  3. A darab sikerét a közönség dönti el. Láttam én már elbukni jó darabot jól előadva, a gyenge darab sikerét gyengébb előadásban. Blaha Lujza
  4. A jó közönség szeret és figyel. A röhögés se fontos. Azt szeretem, mikor azt hallom, hogy egy nő visító hangon mondja maga elé, hogy: ez hülye. Amikor nem is akarja ezt mondani, csak úgy kicsúszik. Akkor érzem, hogy jó vagyok. Aranyosi Péter
  5. Vagy tud valaki nevettetni, vagy nem. Elég egy tekintet, néha egyetlen hangsúly s a rekeszizmok máris mûködésbe lépnek: a közönség mosolyog, kuncog, kacag, s ha ezt egy jól exponált helyzetkomikummal fokozzuk, a kacagás harsány hahotába olvad. Hát ennyi az egész. Dénes György
  6. A színház (...) a kölcsönös megtévesztésen alapszik. Az előadó úgy tesz, mintha nem saját maga, hanem másvalaki volna, a közönség meg önként aláveti magát a megtévesztésnek. Ebben a pimasz játékban mindkét fél megalázza magát, mert hagyja, hogy palira vegyék. A színész roppant sebezhető, mert hátha nem sikerül a dolog, és hiába bízik abban, hogy a közönség elismeréssel adózik ügyes hazugságának. A nézőtéren ülők érzései - mármint az, hogy ne érezzék magukat átvert hülyéknek - viszont attól függnek, elég tehetséges-e a színész. Ha a színész kellő ravaszsággal hajtja végre a dolgot, akkor mindenki nyer. Cserébe a néző körülbelül egyórányi kollektív - és ártalmatlan - varázslatot kap. Michael J. Fox
  7. Az a színház, amelyik nem szórakoztat, nem érheti el a hatását, hiszen az unatkozó néző fogékonysága nem létezik. Ugyanakkor, ha a színház pusztán a szórakoztatást tûzi ki céljául, a néző elfogadja azt, de csak olyan élményben lesz része, mintha megivott volna egy pohár sört.
  8. A vígjátékokról kitóduló közönség időnként rosszabb kedvû, mint a tragédiák közönsége. Meg lehet csömörleni a sok nevetéstől, annyi jókedv után könnyen üresnek érzi magát az ember, ahogy kilép a hûvös, ködös októberi estébe. Hankiss Elemér
  9. Én a közönségnek hiszek, hogy az előadás végén hogyan fogadja az előadást. Ha nagy a siker, akkor hiába irkál nekem bármiféle kritikus, hogy milyen hibákat követtem el meg miről kellett volna szólnia a szerepnek. Reviczky Gábor
  10. Viccet hallgatni, rajzfilmet nézni vagy egy bohócakrobata bravúrjait figyelni olyan, amint amikor hullámvasúton utazunk. Az első pillanatokban, amikor megindulunk lefelé, mintha csiklandoznának, egyre könnyebbnek érezzük magunkat, egyre inkább kiszabadulunk a fizikai világ, a gravitáció rabságából, egyre boldogabban nevetünk. Amikor kocsijaink felgyorsulnak, amikor már-már tehetetlenül zuhanni kezdünk, amikor már érezzük, hogy kiesünk a világból, akkor nevetésünk egyre inkább átmegy hisztérikus sikoltásba. A következő pillanatban azonban egy elegáns kanyar lelassítja szabadesésünket, és mi diadalmasan és elegánsan visszatérünk mindennapi világunkba: megkönnyebülten nevetünk. Hankiss Elemér
Ad

© 2026 Idézetem. Minden jog fenntartva. Kapcsolat