Bölöni Domokos

Az életet ajándéknak tekin­tem, de minden ajándékot meg lehet unni.

Szerettem volna egy akármilyen kis regényt írni, de az nem úgy megy, hogy szeretnék, aztán meg­lesz. Az csak akkor jő, amikor kedve tartja, élvezetből, mint a zabigyerek.

Én csak úgy tébláboltam különböző ajtók és kapuk előtt, amelyek rend­szerint nem nyíltak ki. No, ha nem, hát nem. Tovább bandukoltam. Ki vette észre, hogy né, ez itt az idő? Te­lik! Ellötyögtem az életet, és nem csináltam szinte semmit.

A költő lelke nem más, csak szeretné. A költő lelke csak egy kicsit illatosabb.