Bolyai Farkas

A hold a szerelmesek napja.

A házasságnak is tavasza van, melynek virága, a szerelem elhull, a gyermekben s a virtusra egyesített buzgósággal való törekedésben nő a nyara, mosolyogva jön az ősze, s vár a minden kincsével lefolyt esztendő, egy jövő boldogabb tavasz fényétől megezüstözve.

A férfi, ha megnősül, levágott szárnyú sas.

Minden szót szóval magyarázni nem lehet.

Az élet kölcsönös szeretet s bizalom nélkül elveszti fûszerét, sőt mindentől undorító csemerré válik.

A tükört vádolod a magad szeplőidért.

Az igaz zseni oly forrás a lelkek országában, mely végig növő nagy folyammal mind tágasabb mezőket nyit.

A legszebb világosság veti a legsötétebb árnyékot.

Az igaz barátság, amint avul, úgy javul.

Szerencse, akinek szíve úgy van húrozva, hogy a világ játszásával egyezik.

Ha pokolba nem akarsz esni, az égbe ne vágyj!

Anya! Felséges szent név! Egy szebb titulus, fontosabb hivatal nincs.

Az új év is megszületik az anyja halálával, majd maga hal meg, hogy a leánya szülessék.

Ahol soha könnyek nem hullnak, szép tiszta az idő, de minden kiszárad.

A szerelem egy lázas látomás.

Két veszekedő közt a harmadik boldogul.

A legszebb lányból is, ha megöregszik, boszorka lesz.

A szeretet édes kötele (...) a házasságban bilinccsé válik.

A sírig kísérő barátság balzsama az oly sokszor méltatlan sebeknek.