Bolyai Farkas

Minden örömről, mikor jő, tudni kell, hogy kíséri a hitelező kínzószerekkel megfizettetni.

Ritka ember él egész holtig.

Mikor az idő megérik bizonyos dolgokra, ezek úgy jelennek meg különböző helyeken, mint a kora tavasszal napvilágra jövő ibolyák.

Az élet egy sokadalom, melyben a gyermek kevés pénzzel kívánna mindent megvenni: mézespogácsára költi, az úton megeszi, s semmivel tér vissza sírva.

Bú s halál egyetlen bizonyos örökség.

Óh halál! Mindeneknek ki kell állania a te félelmedet!

A halál örökös szolgája az életnek.

Ha elbukom is, bukásom egy hősé.

Véghetlen a világ könyve.

Nem lehet mindent értelmezni, nem lehet mindent bebizonyítani a végtelenig haladva visszafelé.

Könyv nincs úgy elvégezve, hogy új ne jöjjön hozzá.

A vénségnek nincsen, mint a fiatalkornak, határa.

Az ifjú a jelenben, vén a jövőben él.

Az idő ráncokkal ír.

A vénnek ideje már kevés némely sebeket begyógyítani.

A legszentebb érzéseknek nincs szava.

Egy kis muzsikát tanulni mindennek jó, többet csak annak, aki reá született.

Az igaznak leánya a szép, s a kettőnek származata a jó.

Nincs oly rút, hogy közel széppé, s nincs oly szép, hogy közel rúttá ne válhassék.

A világnak minden aranya nem süt olyan szépen, mint a szerelem üdvösségének egy tekintete.