Borisz Leonyidovics Paszternak

A marxizmus kézzelfogható dolgokkal foglalkozó tudomány, a valóságról szóló tanítás, egy történelmi helyzet filozófiája.

Nem abban van az üdvösség, ha ragaszkodunk a formákhoz, hanem abban, ha megszabadulunk tőlük.

Röptéről ismerszik meg a madár.

Ami igazán hatalmas, az kezdet nélkül való, mint a világegyetem. Nem keletkezik, csak egyszerre itt van, mintha mindig is itt lett volna, vagy az égből hullott volna.

Az elkülönülő boldogság nem boldogság.

Csak a környezet életéhez hasonló és nyomtalanul beilleszkedő élet az igazi élet.

Míg a dolgok rendje lehetővé tette, hogy a jómódúak a szûkölködők számlájára hóbortoskodjanak és különcködjenek, milyen könnyû is volt az egyéniség jelének és eredetiségének tekinteni a hóbortjukat és a tétlenséghez való jogot, amelyet a kisebbség élvezett, míg a többség szenvedett! De mihelyt az alsóbb rétegek felemelkedtek, a felsőket pedig megfosztották kiváltságaiktól, milyen gyorsan átvedlettek mind, milyen könnyû szívvel váltak meg az önálló gondolattól, amely, úgy látszik, egyiküknek se volt.

A rombolás törvényszerû és előkészítő része egy nagystílûbb teremtő tervnek.

Ereszd be a disznót az asztal alá, felmászik az asztalra.

Az vagytok ti, amivel legsilányabbjaitok és leggyengébbjeitek szembeállítanak benneteket.

A kereszténység, az egyén misztériuma az, amit bele kell tenni a ténybe, hogy értelmet nyerjen az ember előtt.

Abban a szív teremtette új létezésmódban, amelyet Isten Országának neveznek, nincsenek népek, egyének vannak.

Tény sincs, míg az ember bele nem tesz valamit magából, az öntörvényû emberi géniusz egy darabját, valamit, amit ő talál ki.

Ahhoz a helyzethez képest kell becsületesen és természetesen viselkedni, amibe az élet viszi az embert.

A mûvészet mindig, szüntelenül két dologgal törődik. Állandóan a halálon töpreng, és ezzel állandóan életet teremt.

A tehetség a legmagasabb, a legtágabb értelemben véve az élet ajándéka.

A más emberekben élő ember maga az ember lelke.

A tudat méreg, az önmérgezés szere az énnek, ha magára irányítja. A tudat a kívülről felsugárzó fény, a tudat világítja meg utunkat, hogy el ne botoljunk. A tudat a haladó mozdony előtt világló fényszóró. Ha befelé irányítjuk a fényét, kész a katasztrófa.

A történelem a második világmindenség, amelyet az emberiség alkotott, válaszul a halál jelenségére, az idő és az emlékezet jelenségének segítségével.

Az embert évszázadokon át nem a pálca emelte az állat fölébe és ragadta a magasba, hanem a zene: a fegyvertelen igazság ellenállhatatlan ereje, példájának vonzása.