Brené Brown

Az ember veleszületett vágya, hogy része legyen valaminek, ami nagyobb nála. Mivel ez a késztetés nagyon ősi, gyakran úgy próbáljuk kielégíteni, hogy igazodni próbálunk, és keressük az elfogadást. Ez azonban sokszor csupán üres pótlék, és akadálya annak, hogy valóságosan tartozzunk valahová. Mivel a valódi összetartozás csak akkor jöhet létre, ha hiteles és tökéletlen énünket mutatjuk a világnak, a valahová tartozás vágya sosem lehet erősebb bennünk az önelfogadásnál.

Ha teljesen egyedül vagyunk is, összeköt bennünket valami, ami nagyobb, mint a politika, az ideológiák vagy a csoporttagság - a szeretet és az emberi lélek. Nem számít, mennyire választ el bennünket az, amit gondolunk vagy amiben hiszünk, ugyanannak a spirituális történetnek vagyunk a részei.

Az összetartozás azt jelenti, hogy ott vagy, ahol lenni szeretnél, és a többiek is szeretnék, hogy ott legyél. A beilleszkedés az, amikor ott vagy, ahol lenni szeretnél, de a többieket ez nem érdekli. Az összetartozásban azért fogadnak el, mert olyan vagy, amilyen. Ha beilleszkedsz, akkor azért, mert olyan vagy, mint a többiek közül bárki más. Ha önmagam tudom adni, akkor összetartozunk. Ha olyannak kell lennem, mint te, akkor beilleszkedem.

Ha nem tartozol az iskoládhoz, az nagyon nehéz, de ahhoz semmi sem hasonlítható, ha úgy érzed, hogy nem tartozol az otthonodhoz.

A világnak szüksége van rá, hogy megmutassuk magunkat, és kiálljunk amellett, amiben hiszünk. Csupán azt remélem, hogy civilizáltak és tisztelettudók maradunk. Saját szabad szívünket törjük össze, amikor lealacsonyítjuk és kisebbítjük emberségünket, még akkor is, ha csak az ugyanilyen viselkedésre reagálunk.

Ha beszélünk szégyenérzetünkről, és megnevezzük a tárgyát, az gyakran csökkenti az erejét. Valójában, ha szavakba foglaljuk a szégyenünket, azzal ellenállóvá tesszük magunkat.

Olyan erősen magadhoz tartozni, hogy hajlandó vagy magadban állni, az a vadon - az egyedüllét és keresés megszelídítetlen, kiszámíthatatlan tere. Veszélyes hely, mert lélegzetelállító, melyre annyira vágyunk, amennyire félünk tőle. A vadont gyakran pogánynak érezhetjük, mert nem irányíthatjuk, vagy amiatt, amit az emberek gondolnak arról, hogy bemerészkedünk-e, vagy sem. Mégis ez a valódi hovatartozásunk helye; ez a legbátrabb és legszentebb hely, ahol valaha állhatsz.

A sebezhetőség nem gyengeség. Igaz és bátor állapot. Az igazság és bátorság nem feltétlen kényelmes, viszont sohasem gyengeség.

Ha elég bátrak vagyunk, lehetőségeinknek semmi sem szabhat határt, és miénk lehet a végtelen!

Ha elég bátrak vagyunk, és ezt elég gyakran tesszük, akkor a bukás elkerülhetetlen; a sebezhetőség így mûködik. Amikor elszánjuk magunkat arra, hogy megmutatjuk magunkat és megkockáztatjuk a bukást, gyakorlatilag a bukásra szánjuk el magunkat. Merni nem azt jelenti, hogy "hajlandó vagyok a bukást kockáztatni". Ha merünk, azzal azt mondjuk: "biztosan tudom, hogy bukni fogok, de így is benne vagyok". Lehet, hogy bátraké a szerencse, de a kudarc is.