Olyan erősen magadhoz tartozni, hogy hajlandó vagy magadban állni, az a vadon - az egyedüllét és keresés megszelídítetlen, kiszámíthatatlan tere. Veszélyes hely, mert lélegzetelállító, melyre annyira vágyunk, amennyire félünk tőle. A vadont gyakran pogánynak érezhetjük, mert nem irányíthatjuk, vagy amiatt, amit az emberek gondolnak arról, hogy bemerészkedünk-e, vagy sem. Mégis ez a valódi hovatartozásunk helye; ez a legbátrabb és legszentebb hely, ahol valaha állhatsz.

Kapcsolódó idézetek

1. A bátor kiállás nem a győzelemre megy ki. Egy olyan világban, ahol a hiány és a szégyen dominál, a félelem az ember természetévé vált, a sebezhetőség felforgató dolognak hat. Kellemetlenül érinti az embereket. Néha egy kicsit veszélyes is. És vitathatatlan: azzal, hogy kimondjuk, amit gondolunk, hatalmas kockázatot vállalunk, azt, hogy esetleg megbánthatnak minket. De (...) semmi sem olyan kellemetlen, veszélyes, vagy bántó, mint az, ha az életemet egy kívülálló szemével nézem, és csak álmodozom arról, hogy milyen is lenne, ha bátran előlépnék, és a többiek tudomására hoznám, hogy én mit szeretnék. Brené Brown
2. Bátorság - azt hiszem, így nevezik. Amit nem vásárolhatsz meg, azt sem tudod, merre keresd, de hirtelen ott van benned, szinte a bőrödön érzed. Nem térkép szerint tájékozódik, nem bizonyos helyre irányul, de mindent képes megmozgatni benned, elhallgattatja félelmeidet, kettéválaszt lelkesedést és haragot. Mit számítanak akkor a bizonytalanságok, a kétségeid - tudod, mit kell tenned, hogyan, és mindenekelőtt hova kell elérkezned. Néha olyan ez az érzés, mint a repülés, vagy szorít, mint egy csomó. A bátorság benned van. Olyan erős, hogy bele is halhatsz és megeshet, hogy ez minden, ami számodra megmaradt.
3. Az erdő nem hasonlít semmilyen más helyre. Először is térbeli. A fái körülvesznek, föléd tornyosulnak, minden oldalról rád nyomulnak. Az erdő elzárja a kilátást, elveszítesz minden tájékozódási pontot. Kicsinek, zavartnak és sebezhetőnek érzed magad, akár egy kisgyerek, aki furcsa lábak közé keveredett. Sivatagban vagy prérin állva tudod, hogy egy nagy helyen vagy. Az erdőben csak érzed. Hatalmas, jellegtelen semmi. És él. Bill Bryson
4. A vadonban semmit sem érhetünk el erőfeszítés nélkül, s az erőfeszítés gyakorta annyira kemény, hogy szinte meghaladja az ember teherbírását. Persze, az ember mindig feladhatja a küzdelmet, tüzet rakhat, elfogyaszthatja készleteit, kipihenheti magát, s végül legyőzötten és megszégyenülten visszakulloghat az emberlakta helyre, ahonnan elindult. Grey Owl
5. Az emberek búvóhelyeket keresnek maguknak: falun, tengerparton, hegyeken. Te magad is szoktál effélére vágyni. Micsoda korlátoltság! Hiszen megteheted, amikor csak akarod, hogy önmagadba visszavonulj. Mert az ember sehová nyugodtabban, zavartalanabbul vissza nem vonulhat, mint saját lelkébe, különösen ha olyan a belső világa, hogy beletekintve azonnal teljes békesség tölti el. Marcus Aurelius
6. A bátorság nem azt jelenti, hogy valaki nem fél. Hanem azt, hogy a félelmei ellenére útnak indul. Kell, hogy legyen honnan útnak indulni. Az otthon nem az a hely, ahová aludni és enni járunk. Az otthon az a hely, ahová hazatérünk mindennel, ami történt velünk és bennünk. És ahonnan útnak tudunk indulni újra meg újra.
7. Köztünk a legbátrabb ember is fél önmagától. A vadember öncsonkítása tragikusan él tovább abban az önmegtagadásban, amely korlátokat szab életünknek. Meg vagyunk büntetve azokért a dolgokért, melyeket visszautasítunk. Minden impulzus, melyet megfojtani igyekszünk, ott tenyészik a lelkünkben és megmérgez minket. A test vétkezik egyszer és végzett vétkével, mert az akció a tisztulás egyik módja. Semmi sem marad meg belőle, csak egy gyönyör emléke vagy egy megbánás gyönyöre. Az egyedüli módja, hogy megszabaduljunk egy kísértéstől, ha megadjuk magunkat neki. Állj ellent neki és a lelked belebetegszik a vágyódás után, amitől maga tiltotta el magát, az epekedéstől az után, amit szörnyeteg törvényei szörnyeteggé és törvénytelenné tettek. Oscar Wilde
8. Nem számít, hol élünk, nem számít, kik vagyunk - korlátok vesznek körül. Némelyik valódi, némelyiket csak odaképzeljük. Sokan közülünk önként elfogadják ezeket a korlátokat. Mások egyenesen kénytelenek így tenni. De olyanok is akadnak, akik úgy érzik: muszáj kitörniük, még akkor is, ha az, ami a korlátok túloldalán várja őket, egyszerre ijesztő és ismeretlen.
9. Aki retteg valamitől, magára maradt vagy szerencsétlen, egyetlen és legjobb módszer, ha kimegy a szabadba, oda, ahol teljesen egyedül lehet, egyedül az égbolttal, a természettel és Istennel. Csak akkor, egyedül csak akkor érezheti, hogy minden úgy van, ahogy lennie kell, s hogy Isten azt akarja, hogy boldogok legyünk az egyszerû, de gyönyörû természet ölén. Amíg van természet - s valószínûleg mindig is lesz, éljünk bármily nehéz körülmények között is - vigaszt nyújt minden bánatunkban. Meggyőződésem, hogy a természet enyhíti minden nyomorúságunkat. Anne Frank
10. Ahogy a vadonban, úgy az életben is csak akkor juthatsz el a célodhoz, ha tudod, hol vagy - és az életben legalább ennyire fontos, hogy tudd, ki vagy. Glen Van Peski