ByeAlex

Jöhet másnap, nem félek, Ó, Istenem, meg nem térek, Nem segíthet rajtam szó, Mert részeg szívvel minden jó.

Meg kell becsülni a kudarcot is, mert anélkül nem lenne a nyereség és a siker se, hisz a fogalmakkal sem lennénk tisztában.

A kudarc a siker melegágya.

Elengedlek - elengedlek; nem azért, mert nem szeretlek, viszlát apám, itt most vége: fogadd búcsúm, eredj véle.

Apám sírjánál ott állok, bocsánatáért kiáltok, rossz fiú voltam, belátom, apám fia makacsságom.

Ne sajnáljon engem senki, nem kell engem vigasztalni, apám elment, az ő dolga, mit érzek most, nincs, ki tudja.

Bozontos felhők felettem, bús emlék lettem fejedben... Próbáltál újból szeretni, mert ahhoz el kell veszteni.

Egyszer lobban, robban, dobban, ilyen a szerelem! Csak néha fáj, ilyen a szerelem!

Fekete szívem vörös fájdalomra éhezik, Szivárvány arcodba fájón beletemetkezik, Fekete hold, fekete ég, fekete erő, Csak rajtad áll, hogy mit hoz ránk a vaksötét jövő!

És néha van, hogy látni vélem Az én rózsám nyári szélben, Koporsója tárva-nyitva, Benne fekszünk ketten sírva...

Nekem te nem vagy más, Szemfényvesztés meg pusztítás, Ha rossz vagyok, csak te vagy az ok, Pusztítás vagy nekem te.

Az én kedvesem a végtelennel ujjat húz és sosem retteg, rozmaringból készít hintót, tücskök húzzák, így nyugtat meg csendesen. Õ az én kedvesem.

Én nem tudom, hogy mi a jó az embereknek. Én inkább csak azt tudom, hogy mi a rossz.

Azoknak a celebeknek, előadóknak, színészeknek, akiknek van releváns közönségük, nincsen szükségük politikai felekezetekre sem itten, sem ottan.

Természetesen nem azt mondom, hogy a drogokhoz pozitívan kell hozzáállni. Nem kell hozzájuk pozitívan hozzáállni, (...) mert egyik reggel felébredsz, és azt érzed, hogy valami az életednek a része, ami nem jó neked.

Nem az a dolgod, hogy megmondd, kire szavazzanak, hanem az, hogy kritizálj.

A halál ott mászkál a szobában. (...) Egy hosszasan szenvedő ember mellett minden áldatlan napon ott üldögél.

Természetes az, hogy az ember fél a haláltól. Pont ezért természetes az is, hogy fél attól, hogy mások halála kapcsán hozhasson meg döntéseket. Ilyenkor hivatkozunk pl. Istenre, hogy majd ő eldönti. De az a helyzet, hogy ha van is Isten, az bizony a szabad döntés és beavatkozás jogát - úgy tûnik - meghagyta nekünk.

Biztos vagyok benne, hogy sokat hallottátok az elmúlt években azt, hogy tanulni kell, meg tanulni fontos, biztos unjátok is már ezt a maszlagot; de ez a maszlag igaz. A sorsotokat, az életeteket, a jövőtöket már baromi korán el kell kezdeni felépíteni. (...) Lehet pátoszos, de a ti kezetekben van a jövő építésének (de a rombolásának is) a kulcsa. Ti változtathattok a jelen generáció rozsdás és avétos szokásain; és ti gondolkodhattok a "hogyan tovább majd" kérdéseiről akkor, amikor az előző generáció már nem lesz ott veletek.

Éljétek meg a fiatalságot, a szépséget, az erőt; de legyetek okosak! Olvassatok sokat, törődjetek az eszetekkel, ne hagyjátok, hogy befolyásoljanak benneteket, és soha ne adjátok meg magatokat olyan konvencióknak, amikben nem hisztek szívből! Gondolkodjatok, beszéljetek, változtassatok!