Caitlin Moran

Ha valaki önmagával harcol, az a baj, hogy akkor is veszít, ha nyer.

Olyanok az emberek, mint a tükrök. (...) Ott látod magad a szemükben. Ha a tükör jó és sima, a valódi önmagad látod. Így jössz rá, hogy ki vagy. És különféle emberek szemében te is más és más vagy, de ez mind olyan visszajelzés, amire szükséged van ahhoz, hogy megismerd önmagad. De ha a tükör törött vagy karcos, vagy megvetemedett... torz lesz a tükörkép. És kezded elhinni, hogy te az a (...) torz tükörkép vagy.

A nyelv pontosan felfedi, mit gondolunk az egyedülálló nőkről - mindent elárul az "agglegény" és a "vénlány" közti különbségről. Az agglegények méltóságteljesek. A vénlányoknak viszont bele kell húzniuk, mégpedig gyorsan. A piaci kereslet elárulja a nő értékét: ha egyedülálló, bizonyára nem kell senkinek - akármennyi ideig is tart ez az állapot -, tehát kevésbé kívánatos.

Lenyûgöző, mennyi mondanivalója támad az embernek, amikor igazából egyetlen nagy dolgot fél kimondani: "Ez nem megy."

Mióta azonos a feminizmus a buddhizmussal? Attól, hogy nő vagyok, mi a fenének kellene mindenkihez kedvesnek lennem? És miért kellene a nőknek különösen ügyelniük arra, hogy mindenekfelett "kedvesek" legyenek egymással, és "támogassák" egymást? Õszintén logikátlannak találom ezt a "nővériség"-elképzelést. Senkinek sem adok automatikusan 20 százalék "genitális egyezés alapú bónuszt", csak mert ő is melltartót hord.