A nyelv pontosan felfedi, mit gondolunk az egyedülálló nőkről - mindent elárul az "agglegény" és a "vénlány" közti különbségről. Az agglegények méltóságteljesek. A vénlányoknak viszont bele kell húzniuk, mégpedig gyorsan. A piaci kereslet elárulja a nő értékét: ha egyedülálló, bizonyára nem kell senkinek - akármennyi ideig is tart ez az állapot -, tehát kevésbé kívánatos.

Kapcsolódó idézetek

1. Egy csekély jövedelemmel rendelkező magányos nő feltétlenül nevetséges, kellemetlen öreglány, a fiúk és lányok csúfolódásának céltáblája; de egy vagyonos önálló nő mindig tiszteletre méltó, és éppolyan kedves és értelmes lény lehet, mint bárki más. S ez a megkülönböztetés nem is szól annyira a világ jóérzése és értelmessége ellen, mint első pillanatban hinnénk: nagyon csekély jövedelem mellett ugyanis a szellem könnyen beszûkül, a kedély megsavanyodik. Akik épp csak hogy megélnek, s szükségképpen nagyon kis körben, nagyon alacsonyrendû társaságban forognak, könnyen kicsinyessé és zsémbessé válnak. Jane Austen
2. Egy bizonyos kor után, ha az ember agglegény marad, annyit jelent, hogy nincs helye a világban. A világnak azért kellünk, hogy családunk legyen, máskülönben mindig csak az agglegény barátja leszel valakinek, akivel talán egy darabig jól lehet szórakozni, de tulajdonképpen súlytalan figura. Taffy Brodesser-Akner
3. A férfiak gondolkodásában a női öltözködés egyfajta nyelv. Vannak olyan női ruhák, amelyeket megértenek, és vannak, amelyeket nem. Ezeknek a kategóriáknak semmi közük a divathoz. A nők ruhái vagy arra hivatottak, hogy kínosan álcázzák a nemi jelleget, vagy arra, hogy hangsúlyozzák azt. Bármi más mintha csak idegen nyelv lenne. Lisa Jewell
4. Kik azok az egyedülállók? Azok, akikből elmúlt a szükség, hogy szükségesek legyenek; azok, akik tökéletesen elégedettek magukban úgy, ahogy vannak. Azok, akiknek nincs szükségük másra, hogy azt mondja nekik: "Jelentesz valamit." Az ő jelentőségük belül van; az ő jelentőségük nem másoktól ered. Nem könyörögnek érte, nem kérik - az ő jelentőségük a saját létezésükből fakad. Osho
5. Azt gondolom, hogy két külön dolog az egyedüllét és a magány. Arra, hogy az ember időnként egyedül legyen, még egy jó házasságban is szüksége van, de ha van egy igazi partnere, akkor valahol a zsigereiben mindig érzi, hogy nem magányos... csak éppen most egy órára, egy hétre, egy hónapra egyedül maradt, de ez elmúlik, mert van, aki hazajön hozzá. A magány viszont: társ nélküli, tartós egyedüllét. Ez valóban kínzó lehet. Szenved is tőle férfi és nő, a legkülönbözőbb korosztályokban. Ráadásul a magány még zárkózottabbá, még magányosabbá teheti az embert. Kudlik Júlia
6. A férfi nem komplett nő nélkül. A férfi magában levéltelen fa. A nő a lombja, virága. Nézd meg az agglegényeket, miféle emberek öregségükben? Egyet se találsz rendes életûnek, rendes gondolkodásúnak, rendes érzésûnek. Benne élnek a világban, de látszik, hogy nem bele-valók. Idegenek köztünk. Gárdonyi Géza
7. Amikor az ember nőkről beszél, úgy fogalmaz, mintha a szerelem és a vágy két különálló dolog lenne - s a nők, akik gyakran szeretnek minket s esetenként kívánnak, ugyanezt az elmeszüleményt követik. A helyzet az, hogy a dolog ugyanaz, csupán különböző szempontok szerint. Gene Wolfe
8. Egy-egy viselkedésforma gyakran csak az egyik nemnél szolgál fontos fajfenntartási funkciót, de mivel a két nem genetikailag kevéssé különbözik, a nevezett tulajdonság esetleg a másik nemnél is megjelenik, teljesen feleslegesen, pusztán mint genetikai csökevény. Valószínûleg ez az evolúció-elméleti magyarázata annak, hogy míg az uraknál a beszélgetés képessége fontos fajfenntartó funkciót szolgál, és gyakorlatilag egyedül arra irányul, a hölgyeknél ugyanez a tevékenység mint értelmetlen, felesleges kellék jelenik meg. Csányi Vilmos
9. Ha egy nő komoly elszántságot és makacsságot tanúsít, akkor szemtelen. Ha egy férfi viselkedik elszántan és konokul, akkor hû önmagához. A nyelv gúnynevekkel illeti a nőt, ha megpróbál megszabadulni béklyóitól, kitörni abból a szerepből, amelyet a férfi erőltetett rá. A munkájában igyekvő és ambiciózus nőről előszeretettel mondják, hogy érzéketlen a gyerekei iránt, anyai ösztöne gyenge, ám ha egy férfi helyezi a családját a munka elé, akkor félig nőnek, rossz munkaerőnek, szerencsétlennek számít. Jón Kalman Stefánsson
10. Az a helyzet a nőkkel, hogy a legátlagosabbak is válhatnak királynővé, és a legkifinomultabb nő is válhat cseléddé - minden csak attól függ, hogy hogyan bánik vele az a férfi, akit szeret.