Camil Petrescu

Ha nem volnának ostobák, az okosoknak felkopna az álluk.

A civilizált társadalmat az különbözteti meg a mûvelt társadalomtól, hogy tagjai szenvedélyesen és lelkesen majmolják a mûvelt társadalom minden megnyilvánulását, de nincs kitartás bennük, hogy ténylegesen megvalósítsák vagy kellő bátorsággal vállalják a vele járó kötelezettségeket.

A háború mindenekelőtt nyers őszinteséget követel. Itt nem lehet színészkedni, még tréfából sem.

A hadviselés alapvető elve szerint az a hadsereg nyeri meg a háborút, amelyik kevesebb erőt vetett harcba az állományából.

Egy ember személyek egész névsorát ölheti meg, de nehezen tehetné, ha hús-vér alakban látná a nevek viselőit.

A nemi vágy semmit sem ér, ha hiányzik belőle a személyiség képzete.

A valóban szép fizikai szerelem nem más, mint a lélek meggyalázása. Keserû kényszer, hogy a vergődő testtel együtt a benne lakozó törékeny foglyot, a lelket is ölelésbe törjük azokban a pillanatokban. És annál hevesebb ennek a meggyalázásnak a kéje, minél nemesebb lelket dúlunk fel.

Millió nő között alig akad egy tökéletes szépség. A többi elnézésre, megértésre szorul. Csak a lélek pótolhatja a fogyatékosságokat.

Az asszony csak azt csalja meg, akit szeret, a többit egész egyszerûen faképnél hagyja.

A tudaton kívül minden merő állatias bennünk. És nem egy ember örömében, szomorúságában, mosolyában, szenvedélyeiben, világnézetében, nagylelkûségében, szerelmében, megértésében, gyöngédségében az állatias ösztönöknek enged.

A szerelem joga szent dolog... a nőnek sohasem szabad megtiltani, hogy megtalálja a maga boldogságát.

Tudomásul kell vennünk, hogy a szerelem sem mentes a veszélytől, hogy azok, akik szeretik egymást, életre, halálra felelősek egymásért.

Bármelyik szerelem olyan, mint az egyistenhit, kezdetben önként vállalt, majd patologikus.

Minden szerelem többnyire önszuggerálás... Idő és cinkosság kell hozzá, hogy kialakuljon.

Éppen az a szép a szerelemben, hogy nem tûr el semmiféle kényszert. Õszinte vonzalom.

Az asszony viselkedjék úgy, mint egy feleséghez illik, az otthona pedig legyen otthon. Ha máson jár az esze, ne menjen férjhez.

Sohasem ismerhetjük meg a valóságot. (...) Minden szépségnek megvan az árnyoldala és mulandó.

Húzod a sors szekerét, nem számolod a lépteidet, egyszerûen mész.