Candace Bushnell

A hírnév olyan, mint a macskaalom. Naponta változhat. Igazából változnia is kell.

Szerintem a férfiak annyira bonyolultak tudnak lenni. De mindegy, mert ha valamelyik nem válik be, mindig van másik.

A városi biciklizés a szabadságot jelenti. Olyan, mintha a tömeg felett lebegnél. Én a biciklin semmitől sem félek. Ugyanez nem mondható el az életem többi részéről. A biciklin ülve úgy érzem, én vagyok a legjobb, összhangban magammal és a várossal.

Még hogy a nők ne tudnának férjhez menni? Ez annyira beszûkült gondolkodás, hogy vitatkozni se érdemes vele. Ha meg akarsz szerezni egy pasit, fogd be a szád. Csak ülj ott, ne szólj egy szót se, és érts egyet mindennel, amit a száján kiejt.

Az idősebb nők nem akarják beérni a kínálat maradékával. Ha nem vagyok képes olyan pasit találni, aki laza és életképes, akkor csesszétek meg, maradok inkább magamnak, mondják. Akit ezek a nők igazából szeretnének megkapni, az Alec Baldwin. Egyetlen nő sincs New Yorkban, aki ne utasított volna vissza életében már vagy tíz csodás, szerelmes férfit, csak azért, mert túl kövér volt az illető, vagy nem volt elég hatalma, vagy nem volt elég gazdag, vagy nem volt elég akármilyen. Csakhogy azok az igazán szexi pasik, akikre ezek a nők várnak, a húszéves kiscsajokra hajtanak.

Ha az ember huszonéves fiatalember, vagy csak nemrég múlt harminc, a kapcsolatait a nők irányítják. (...) Idáig rendben van. De mire ígéretes házasuló korba kerül a harmincas évei végére, úgy érzi, hogy felfalják a nők. Más szóval, egyik pillanatról a másikra a férfi kerül hatalmi helyzetbe.

Ésszel fel sem fogja az ember, micsoda elemi vonzereje van egy szülőkorban lévő nőnek az első találkozáskor. A valamivel idősebb, mondjuk negyvenéves nő nehezebb helyzetben van, mert a férfiak nem érzik azt az erős első vonzalmat. Velük többször kell találkoznod, mielőtt vágyat éreznél, hogy lefeküdj velük, és akkor már az egész valami másról szól.

A maga módján minden hapsim nagyon jó fej volt, de a barátaim mindegyikükben találtak hibát. Egyszerûen nem hagytak nekem békét, állandóan azt kérdezgették, hogy vagyok képes elviselni ezeket a - szerintem egyébként megbocsátható - hibákat. Most aztán egyedül vagyok, és a barátaim végre boldogok.

Ha egy nő egyszer már férjhez ment, akkor mindig van lehetősége arra, hogy ezt másodszor is megtegye. Valahogy megtanulja, hogyan cserkéssze be a vadat.

A legrosszabb az, amikor félig-meddig követsz egy nőt az utcán, és megfordul, és pont olyan szép, amilyennek képzelted. Ez testesíti meg mindazt, amit az életben nem fogsz elérni.

Én totálisan hiszek a szerelemben. Annyira depressziós lennék, ha nem hinnék benne. Hisz mindenki csak egy fél ember. A szerelem mindennek több értelmet ad.

- A szerelem veszélyes (...). - Ha tudod, hogy veszélyes, annál nagyobb becsben tartod, és annál jobban igyekszel megóvni.

Nem akarok langyos kapcsolatokat, ezért inkább bele se kezdek az egészbe.

A világ ma sokkal jobban el van cseszve, mint huszonöt évvel ezelőtt. Az agyam eldurran attól, hogy pont ebbe a generációba kellett beleszületnem, ahol ez a sok szar történik velem. Pénz, AIDS, kapcsolatok - minden összefügg. A velem egyidősek közül a legtöbben nem is számítanak arra, hogy valaha is biztos állásuk lesz. És ha a jövő anyagi gondjai nyomasztanak, nem akarod elkötelezni magad.

Egyszerûen nem hiszek benne, hogy valaha is találkozom majd a tökéletes jelölttel és összeházasodunk. (...) A kapcsolatok annyira intenzívek. Ha az ember hisz a szerelemben, szükségképpen csalódni fog. Senkiben sem lehet meghízni. Az emberek olyan romlottak manapság.

Isten hozott az elveszített ártatlanság korában! (...) Senkinek sincsenek álmai luxuskivitelben, és senkinek sincsenek olyan szerelmi viszonyai, melyekre szívesen emlékszik vissza. Fekete-fehérben álmodunk, a múló vonzalmakat pedig megpróbáljuk a lehető leggyorsabban elfeledni.

Mindegy, mennyi idős az ember lánya, s hogy rég "benőtt a feje lágya", attól még vihogó tinédzserré válhat, ha egy sebezhető pillanatában találkozik egy szexi férfival.

Az életben nem szabad attól félni, hogy olyan helyzetekbe kerülsz, amelyekben új kihívásokkal találkozol. Ettől válik érdekessé, s végső soron ez hozza ki belőled is a legtöbbet.

Az embereknek szükségük van ábrándokra. Ha mindnyájan pontosan olyannak látnánk a világot, amilyen valójában, reggel senki sem akarna felkelni az ágyból.

Az élethez hozzátartozik, hogy az ember izgassa magát - úgy istenigazából - valami miatt.