Isten hozott az elveszített ártatlanság korában! (...) Senkinek sincsenek álmai luxuskivitelben, és senkinek sincsenek olyan szerelmi viszonyai, melyekre szívesen emlékszik vissza. Fekete-fehérben álmodunk, a múló vonzalmakat pedig megpróbáljuk a lehető leggyorsabban elfeledni.

Kapcsolódó idézetek

1. Aludni akartam. Álmodni akartam. Menekülni akartam. És úgy ébredni, hogy mindent elfelejtettem. (...) Amíg a dolgok kimondatlanok maradnak, van rá esély, hogy elfelejthetjük őket. Hogy tudunk úgy aludni és álmodni, hogy felébredve eltûnjön, absztrakt képzelgés legyen, olyan jelenet, ami csak a fejünkben játszódott le, ahol azok az álnok gondolatok és fantáziák fogannak, amelyek mindennapos hûtlenségként jelen vannak minden - még a legemésztőbb - szerelmi kapcsolatban is. Jo Nesbo
2. Az élet színe, illata is elvesz, Ha álmunk elveszett. Ábrándok tartják örök ifjúságban Az érző szíveket. Komócsy József
3. Az álmokban az időnek nincs sem értelme, sem kiterjedése. Álmában az ember lát mindenfélét, valóságosat is, meg merőben képzelet szülte dolgokat is. Órákat azonban ritkán. Alan Dean Foster
4. Élnék az álomvilágban, ott, ahol minden pillanat hibátlan, és mert távol a valóság, nincs benne hazugság, hinnék én minden csodában. Ha lehetne, ott is maradnék örökre, azt hiszem, semmit sem bánnék. Itt hagyom bánatom, örömöm, vigaszom, jól tudom, álmomban mindent túlélnék. Road
5. Talán nem kaphatunk meg mindent az életben. Nagy szerelmet, szenvedélyt, álmokat. Talán végül jobban járunk egy kis szerelemmel, álmok nélkül.
6. A szerelem még nem ártott meg senkinek. Amíg nem esünk bele a szerelembe, a céltalanság sikátoraiban kóválygunk a sötétben, s egyszerre az értelem, a magunkra való ráeszmélés világossága gyúl ki körülöttünk.
7. Nyugalom, tartós szépség csak az álomban létezik, és a világnak ezt a vigaszát lökik félre, amikor a valóság imádatában megtagadják a gyermekkor, az ártatlanság titkait. Howard Phillips Lovecraft
8. Milyen gyorsan elszáll az álmodozások kora, az élet egyetlen boldog korszaka! Akiben megvan az az isteni adottság, hogy mihelyt magára marad, belévesszen ábrándjaiba, az sohase magányos, sohase szomorú, sohase mogorva vagy levert. Guy de Maupassant
9. Létezik az, hogy egy érzés, egy ember, egy szerelem annyira elhatalmasodik a lélekben, hogy végérvényesen birtokba veszi? S aztán az ember többé soha nem tud mást szeretni? (...) Amikor az ember felébred az éjszaka közepén, és keresi a másikat. Amikor csörög a telefon, és az első gondolatunk az, hogy ő hív. Amikor az egész életünk helyén van, csak éppen nyomorultul hiányzik valaki. Amikor semminek nincs értelme, ha ő nincs velünk. Tomán Edina
10. Valaki valahol épp egy olyan partnerről álmodozik, amilyenek mi vagyunk, az összes hibánkkal és hiányosságunkkal együtt. (...) Ez a valaki nem is hibaként vagy hiányosságként, hanem egyéniségünk színfoltjaként tekint majd ezekre a tulajdonságokra. Tökéletesen igaza lesz.