Cao Hszüe-csin

A régi és új szenvedély, mely téged áthatott, szívedben szétárad, s mint ég és föld, oly végtelen, szerelmes ifjú, sóvárgó lány, késő bánatod, a szél- s holdfényadósságot fizetni gyötrelem.

Hogy megértsd a világot és természetet, a tudományokat le nem nézheted. Hogy lelkébe lássál férfinak s nőnek, olvasd buzgón a történelemkönyvet...

A bölcs alkalmazkodik, hangzik a régi mondás. A bölcs békés megoldásra törekszik, és kerüli a rút viszálykodást, tartja egy másik, jól bevált szabály.

Szülői szíved tesz bolonddá téged, virágod áldozata lesz a dérnek, a lámpaünnepen nagyon vigyázz majd, tûzvész is jő, s a lángok égig érnek.

Látomás lesz létezéssé, s létezés lesz látomássá. Semmi lesz valamivé, és valami lesz semmivé.