Szülői szíved tesz bolonddá téged, virágod áldozata lesz a dérnek, a lámpaünnepen nagyon vigyázz majd, tûzvész is jő, s a lángok égig érnek.

Kapcsolódó idézetek

1. Pillantásodtól nő a fû, kihajt a száraz ág és tőled piroslik a vér. Ha meghalsz, meghalok; porainkból egyszerre sodor majd forgó tornyot a szél. Radnóti Miklós
2. Lásd, kedvesem, még olyan fiatal vagy, most feslik lelked: gyönyörû virág. Te énmellettem nem érhetsz nyugalmat, hagyd magára a viharok fiát.
3. Lángokat lehelsz a télbe, selyemben kiállsz a szélbe, havas melled ormosodik, szemem érte kormosodik. Nagy László
4. Kihûl a láng, helyt ad a gyûlöletnek, egy életen át csak a szülők szeretnek. Robert Browning
5. A ti emberi szívetek folyton-folyvást kételkedik, hajlamos a félelemre és könnyen az őrület mélységeibe zuhan.
6. Látom, baljós a hold fent, látom, a baj közel, látom, ég villog, föld reng, látom, rossz idő jön el. Ma éjjel a lábod ki ne tedd, hogyha kedves az életed! Baljósan kel ma a hold.
7. Ha szeretsz, vigyázz magadra! Szemben úszol az árral, s a világgal szembe mész. Szeretni manapság annyit jelent, hogy lángot gyújtasz a szélviharban. A tüzet meg kell óvni, mert elfújja a szél. Napról napra újra kell éleszteni - elsősorban saját magadban. Müller Péter
8. A szüleid a szeretet és az útmutatás nagyszerû forrásai lehetnek. Tiszteld és becsüld őket - de hogy ők álljanak az életed középpontjában, és azért élj, hogy mindenekfelett a kedvükben járj, na az igazi rémálommá válhat.
9. Láncaid lehulltak s im azontúl soká Félve lépdel lábad, amikép megszoká. Arany János
10. Ne várd szelíden azt a végső éjt, Tombolj, dühöngj, az alkony hogyha jő, Védd, védd, amíg csak védheted, a fényt.