Charles Martin

Soha ne szoríts sarokba olyat, akiről tudod, hogy aljasabb nálad.

Az önazonosság nem sarjad ki semmiféle cselekedetből, semmiféle tevékenységből, amíg gyökeret nem eresztett a valahová tartozás élményében.

Ez az élet. A rosszat ugyanúgy elfogadod, ahogy a jót. Talpra állsz a rosszban, együtt élsz vele. A rossz dolgok tanítanak meg arra, hogy milyen jó is valójában a jó. Ne hagyd, hogy a rossz elültesse a fejedben a gondolatot, hogy jó nincs is a világon. Mert van, méghozzá nem is kevés.

Hiába képzeli az ember, hogy neki végtelen a tûrőképessége, az igazság az, hogy senki (...) sem képes olyan mélyre temetni a dühét, hogy egyszer ki ne törjön.

A sérült lelkek hozzájuk hasonlókat keresnek. És amikor megtaláljuk egymást, együtt maradunk.

Egyetlenegy szörny van, amelytől félned kell ebben az életben: az, amelyik reggel rád bámul a tükörből. Ha azt megszelídíted, ha barátságot kötsz vele, akkor már semmi nincs az életben, amivel ne tudnál elboldogulni.

Szétáradt az égbolton a mennydörgés. Bátyó a félelem legkisebb jele nélkül nézett fel. (...) - Á, ne is törődj vele. Csak Isten tologatja a bútorokat.

A papám azt mondta nekem, hogy a végelszámolásnál nincs egyebem, nem vagyok ura semmi másnak, csak a szavaimnak... és én a mai napig ehhez tartottam magam.

Soha ne érd be az igazságnál kevesebbel.

Azokat a szavakat, amelyek utat találnak a szívedbe, nem beleordítják a füledbe, hanem belesuttogják.

Hogy milyen nézőpontból látsz valamit, az sokszor attól függ, hogy hol állsz.

A gyereket kizavarhatod az édességboltból, de a csoki utáni vágyat nem ölheted ki belőle.

A fájdalom a múlt és a jelen szépségére emlékeztetett. Arra, amim van, és a szeretetre, amit elvesztettem. A szeretetre, amit adtam. És a szeretetre, amit elhagytam. Minél jobban fájt, minél jobban sajgott, annál édesebbek voltak az emlékek. Így bár szenvedtem a fájdalomtól, mégis együtt éltem vele.

Ne tartsd meg az egészet magadnak. Másoknak is szüksége lehet arra, ami benned él. Úgyhogy legyél nagylelkû. Hívd meg őket a benned rejlő szigetre.

Az élet nem könnyû... Legtöbbször inkább bonyolultnak mondható. Az ember csak ritkán talál benne értelmet, ami azonban sosem csinos kis szalaggal átkötött csomagban érkezik. Úgy tûnik, minél idősebb az ember, az élet annál több buktatót, törést és kegyetlenséget tartogat a számára.

Gyakran többet ér egy kérdés, amely csak megsejteti az igazságot, mint ha kimondjuk azt.

A zenében az a csodálatos, hogy két ember együtt képes arra, amit egyedül soha nem érnének el.

Ha lehántjuk a futballról a játékot körülvevő színes kavalkádot, a szurkolók vitáit és a harsány biztatást, nem marad más, csak a kíméletlen hadviselés. Barbár, fogat fogért küzdelem. És a játékosok jól tudják ezt.

Olyan játékos még sosem született, aki örökké csak győz.

Az elbeszélés és a meghallgatás gyógyulást hoz magával.