Christopher Paolini

A tenger a megtestesült érzelem. Szeret, gyûlöl és sír. Fittyet hány minden próbálkozásnak, mikor szavakkal akarják fogságba ejteni, leráz minden béklyót. Bármennyit beszélj róla, mindig lesz valami, ami kimaradt.

A félelem kis mennyiségben hasznos, de ha állandó, nyugtalanító társ, lassanként felemészti az embert. Nehezen tudja teljesíteni a kötelességét az, aki fél.

Behunyta a szemét, és elmerült a meleg sötétben, amely elválasztja az alvást az ébrenléttől, ahol a valóság meghajlik, és lobog a gondolatok szelében, ahol az alkotókészség mindenféle korláttól mentesen virágozhat, ahol minden lehetséges.

Önmagában az, hogy tisztességes ember vagy, nem biztosítja, hogy helyesen cselekszel.

Egy ember utálhatja a választását, de ki fog tartani mellette, mert még a legrosszabb körülmények között is meg lesz győződve róla, hogy akkor ez volt a lehető legjobb döntés.

Tartsd észben, hogy sok ember hal meg a hitéért; tulajdonképpen elég mindennapos jelenség. A valódi bátorság az, ha életben maradsz, és szenvedsz azért, amiben hiszel.

Az egyetlen igaz vezető a szíved. Csupán az segíthet, amit ő akar.

Az embernek az elméje az utolsó menedéke.

Ki őrzi az őrzőket?

Az élet célja nem az, hogy azt tegyük, amit akarunk. Azt tesszük, amit meg kell tenni. Ezt parancsolja a sors.

Ha boldog akarsz lenni, ne gondolkozz azon, ami jönni fog, vagy ami fölött nincs hatalmad; a jelennel foglalkozz, és azokkal a dolgokkal, amelyeken változtathatsz.

Olyan könyvet akartam írni, amilyet magam is szívesen olvasnék.

Vannak bajok, amelyeket senki másnak nem szabad hordoznia, főleg azoknak nem, akiket szeretünk.

Ha azzal múlatjuk az időt, hogy a gonosz természetén elmélkedünk, az csak mérgezi a jelen boldogságát.

Az igazi harcos nem azért harcol, mert akar, hanem mert harcolnia kell.

Békülj meg azzal, hogy ott vagy, ahol vagy, és azzá lettél, amivé lettél. Az emberek sokszor tudják, mit kell tenniük. Csak annyit kell tenned, hogy megmutatod nekik az utat - ez a bölcsesség.

Harcolok, ha szükséges, örülök, ha lehet, gyászolok, mikor annak van az ideje, és meghalok, ha kell... de nem hagyom, hogy akaratom ellenére fölhasználjanak.

Szörnyû energia és erő kezdett gyülekezni benne, amely megragadta érzelmeit, a harag tömör botjává kovácsolta őket, és egyetlen szót vésett erre a botra: bosszú!

Semmi sem veszedelmesebb, mint egy olyan ellenség, amelyiknek nincs vesztenivalója.

Tiszteld a múltat; sosem tudhatod, milyen hatással lesz rád!