Claudia Gray

Mindenki magányos. (...) Nem szabad elfelejtenünk, hogy egyszerre csak egy napot élhetünk. Nem aggódhatsz a múlt vagy a jövő miatt. A boldogság a mostanban van.

Emlékezhetsz... Arra emlékezhetsz, milyen volt élni. Milyen volt élvezni a napfényt, és nem csupán elviselni. Milyen volt lélegezni, és felfrissülni, felébredni, nem csak tátogni, ami csak egy rossz szokás. Arra emlékezhetsz, hogy milyen volt felsóhajtva megkönnyebbülni. És a sírás! Amikor sírtam, elmúlt a szomorúság, most meg csak gyülemlik bennem, és csak kavarog, kavarog, amíg azt sem tudom, ki vagyok!

Tudtad, hogy a csillagok mindig veled lesznek. Csak felnézel az égre, és már nem is vagy olyan magányos.

Amikor felnézek az égre, én nem figurákat látok. (...) Azok ott az előttünk eltávozottak lelkei, akik figyelnek minket.

Elvesztem az emlékekben. Még ha úgy is kell töltenem a napjaimat, mintha nem vágyakoznék utána, attól még hû maradhatok hozzá és a közös emlékeinkhez. Nem számít, milyen sok időt töltünk külön, ha erős maradok. Nem szabad azon tépelődni, hogy mi nem történhetett meg közöttünk, inkább arra kell emlékezni, ami már megtörtént.

A szerelem rosszra csábít. Gyakran csak ideiglenes, mindazonáltal a szerelem a legelképesztőbb dolgokra képes rávenni egyébként ésszerûen viselkedő élőlényeket.

Könnyen előfordulhat, hogy egy percre félrenéz az ember, és aztán rádöbben, hogy a ruhái több tíz éve kimentek a divatból, vagy nem hogy nem tudod, mi történik a világban, de nem is érdekel.

Visszatekintve elkerülhetetlen volt az elválásunk. De még mindig hiszem valahol mélyen, legbelül, hogy bennünket egymásnak teremtettek.

Tudtam, hogy csodálnom kellene a bagoly vadásztehetségét, de nem tudtam nem sajnálni az egeret.

Az önismeret mindig jobb, mint az önkontroll.

Mi értelme a végtelen életnek, ha hiányzik belőle a szeretet?

Véleményem szerint minden srácról, akivel jár az ember, ki kellene derülnie, hogy titokban gazdag.

Soha senki nem hiszi, hogy történhet valami rossz, amíg meg nem történik.

Néha vannak emberek, akikkel lehet hallgatni, és nem érzel kényszert arra, hogy értelmetlen fecsegéssel töltsd ki a szünetet.

Néha, amikor ránézel valakire, észrevehetsz valami kis vadságot a felszín alatt.

A történelem megértéséhez nem elég tudni neveket, évszámokat és helyeket; biztos vagyok benne, hogy közületek sokan már ismerik mindezt. Ehelyett azokat a különböző értelmezéseket kell megérteni, amiken a történelmi események az évszázadok folyamán átmentek. Csak így szerezhetünk olyan rálátást, ami kiállja az idők próbáját.

Az igazságról kiderült, hogy jobban fáj, mint a hazugság.

Ha az ember szeret valakit, nem engedheti, hogy hazugságok válasszák el tőle. Bármi történt is, még ha örökre elveszítettük is egymást, tartozunk egymásnak az igazsággal.

Szerelmes vagy. Ettől gyakorlatilag unalmas vagy mindenkinek, aki nem az. Tudod, az épelméjûeknek.

Kell valaki, aki vigyáz rád. Aki gondoskodik rólad, hogy minden rendben legyen. És az a valaki én akarok lenni.