Csonka András

Akiben nincs önmagával szemben egy kis kétkedés, egy kis bizonytalanság, hogy valóban jó ez, amit megmutat magából, nem is lehet igazán figyelemreméltó, nem tud előrébb lépni.

Én kívülről nagyon nyitottnak látszom, de a valóságban konokul zárkózott vagyok. (...) Amikor elfedem a valódi érzéseimet, az nem szerepjátszás, hanem védekezés. Magamat védem.

Kifejezetten idegesít, hogy októberben már karácsonyi díszben vannak az üzletek, mert korainak érzem, és azt gondolom, hogy ma már csak arról szól az ünnep, hogy mindenki minél többet vásároljon. Az őrület és hajsza elveszi az ünnep szépségét, finomságát és meghittségét, amiről szólnia kellene.

Koppantam már, s lehet, fogok is még, de a negatív s a pozitív tapasztalatokra egyaránt szükség van ahhoz, hogy éljem s értsem az életet.

A múltnak le kell zárulnia, szerintem nem szabad sajgó szívvel visszagondolni különböző olyan helyzetekre, amiket már nem tudunk újra megélni vagy megváltoztatni. A jövő pedig bizonytalan, a jövőt a jelenünk teremti meg, ezért nem akarok rajta sokat gondolkodni. Én most, ma akarok élni!

Az élet elég rövid ahhoz, hogy vacakoljunk. Mindent meg kell ragadni, ki kell próbálni, amihez kedvet, tehetséget, ambíciót érzünk.

Éljük úgy az életünket, hogy megtörténhessenek velünk a csodák. Nem várni kell a csodára, hanem tenni kell érte!

Ha valaki túlságosan meg akar felelni a világnak, az megnehezíti az életét.