Dan Ariely

Sokkal boldogabbak lehetünk azok társaságában, akikkel nem rossz érzés összehasonlítanunk magunkat.

Bár hihetetlen érzékenységgel tudunk reagálni egyetlen személy szenvedésére, általában (és ez nyugtalanító) közönyösek vagyunk a tömegek balsorsa iránt.

A pillanatnyi döntéseink nem csupán az adott pillanatra hatnak, hanem a valamilyen szempontból kapcsolódó döntéseink hosszú, jövőbeni sorozatára is.

Ha nem teszünk semmit, amíg az érzelem ural minket, akkor sem rövid, sem hosszú távon nem ér bennünket kár. Ha azonban az érzelemre döntéshozással reagálunk, nem csak hogy megbánhatjuk az azonnali következményeket, hanem a döntések hosszú távon ható mintázatát is létrehozhatjuk, ami még sokáig félrevezethet bennünket.

A pároknak még a ceremónia előtt érdemes lenne megtervezniük az esküvőjüket, és csak akkor belevágniuk a házasságba, ha még mindig kedvelik egymást.

Ha megtanuljuk megkérdőjelezni magunkat és próbára tenni a hiedelmeinket, talán felismerhetjük, hogy mikor és miben tévedünk. Ennek tanulságaképpen jobbá tehetjük az emberi kapcsolatainkat, az életünket, a munkánkat, innovatívabbá, hatékonyabb problémamegoldóvá és vezetővé válhatunk.

Ahelyett, hogy a tökéletességre törekednénk, érdemesebb lenne értékelnünk a hasznunkra váló tökéletlenségünket, és felismernünk azokat, amelyeken úrrá szeretnénk lenni. Tervezzük meg úgy a bennünket körülvevő világot, hogy kiaknázhatóvá váljanak hihetetlen képességeink, és úrrá lehessünk korlátaink egy részén!

Mint ahogyan a biztonsági öv használatával védjük magunkat a sérüléstől, és kabátot veszünk, ha hidegre fordul az idő, ismernünk kell a határainkat akkor is, ha gondolkodnunk kell vagy ésszerûen kell viselkednünk.

Kérdezzünk! Fedezzünk fel! Nézzünk be a kövek alá! Kérdőjelezzük meg a saját viselkedésünket, a cégünkét, az alkalmazottainkét és más vállalatokét, az intézményekét, a politikusokét és a kormányokét is! Ezáltal talán mindnyájan felfedezzük azokat a megoldásokat, amelyekkel lebonthatjuk korlátaink némelyikét. Ennél fontosabb célja a társadalomtudománynak nem lehet.

A tudományos élet egyik legcsodálatosabb vonása, hogy mi magunk választhatjuk ki a munkatársainkat a feladataink során.