Bár hihetetlen érzékenységgel tudunk reagálni egyetlen személy szenvedésére, általában (és ez nyugtalanító) közönyösek vagyunk a tömegek balsorsa iránt.

Kapcsolódó idézetek

1. Ha folyton sebezhetőek vagyunk, vagy folytonos veszélyek közepette élünk, közömbössé válunk még a komolyabb sérüléseinkkel szemben is.
2. Ha az emberek gyanakodnak ránk, mi is gyanakodni kezdünk rájuk. Aldous Huxley
3. Ahogy mindinkább vonzódunk azokhoz az emberekhez, akikkel jót cselekedtünk, úgy mind hevesebben gyûlöljük azokat, akiket nagyon megbántottunk. Jean de La Bruyére
4. Egyénenként az emberi lét kegyetlenül magányos, ugyanakkor pedig az emlékezetünk forrását tekintve egybekapcsolódunk. Murakami Haruki
5. Ha valami váratlan rossz történik velünk, úgy érezzük, mindenki ránk figyel és átérzi sorsunk sanyarúságát. Azt gondoljuk, megillet bennünket az együttérzés.
6. Ha túlságosan érzékenyek vagyunk mások véleményére, nem lehetünk őszinték önmagunkkal.
7. Mi, emberek hálátlan teremtmények vagyunk. Túl gyakran nem vesszük észre a csodát a másikban, és hajlamosak vagyunk még a legtehetségesebbeket is elnyomni. Dorosz Dávid
8. Minél közelebb állunk valakihez, annál könnyebb megsértenünk, és mi magunk is annál sérülékenyebbek vagyunk. John Gray
9. Ami mindenkit sújt, azt könnyen elviseljük. Karl Wilhelm Ramler
10. Mind hajlamosak vagyunk úgy emlékezni a dolgokra, ahogy emlékezni akarunk rájuk, ami általános emberi gyöngeség, és tapasztalatom szerint a nagyok legalább annyira hajlamosak rá, mint a szerényebbek.