Dan Wells

Az embereket nem a haláluk határozza meg, (...) nem is az, ami hiányzik belőlük. Hanem a kapcsolataik.

Az igazi szeretet fájdalommal jár. Önfeláldozással.

Ti, halandók kapva kaptok a túlélés minden lehetőségén. Az életeteket a halál határozza meg, és ahányszor szembesültök vele, erősebbek lesztek. Tanultok belőle, mélyebbek lesznek az érzéseitek. Ostobán hangzik, de az, hogy nem haltok meg, tesz titeket elevenebbekké.

Félelem, árulás, harag és kétségbeesés: ezek a legerősebb érzések, a többi halvány árnyék csak.

Az érzések nem jók vagy rosszak (...). Csak erősek vagy gyengék. A szeretet például gyenge: szeretnek téged, te szereted őket, aztán egy darabig boldogok vagytok, és az egész elmúlik. De ha az egyik szerelmes elárulja a másikat, az igazi érzelmeket szül, az erőteljes, az nyomot hagy, amitől sosem szabadul meg az illető.

Az ember sosem tudhatja, mikor jön jól az eltitkolt információ.

Lehetek egyáltalán egyszerre két ember - egy jó és egy rossz -, vagy muszáj lesz összemosni őket, és a végén egy jó ember leszek, aki a gonosz szüntelen kísértésében él?

A szerelem azt jelenti, hogy rátalálsz valami annyira nagyszerûre, annyira szükségesre, hogy az fontosabbá válik, mint a saját céljaid, mint a saját életed. Nem azért, mert anélkül nincs értelme az életednek, hanem mert egy olyan értelmet ad az életednek, amellyel az nem bírt addig.

Néha azért nehéz beszélni, mert nincs mit mondani, néha azért, mert túl sok a mondanivaló.

A sorozatgyilkosok általában - illetve lényegében mindig - a saját kényszerük rabszolgái. Azért ölnek, mert muszáj nekik, nem bírják megállni.

A saját kezedben van a végzeted, és mindig te hozod meg a döntéseket.

A szociopaták nem csak érzelmileg süketek, de érzelmileg némák is. (...) Mint az elnémított szereplők a televíziókban; integetnek, sikítanak, de egy hang sem hagyja el a torkukat.

Ahol a szociopaták nehézséget látnak, ott a normális emberek érzelmi kötődést. Családot, barátokat, szeretteket, és a legtöbbünk ezeket nehezen adja fel. Õk határoznak meg minket, ők tesznek azzá, akik vagyunk. Néha a körülöttünk lévők kiegészítenek minket.

Az igazi félelmet nem a hatalmas szörnyetegek szülik, hanem az ártatlan külsejû kisemberek.

Ahol a logika elbukik, a bûntudat még győzhet.

A barátság normális dolog. Ha vannak barátaim, nem lehetek őrült.

Azért vagyok jó ember, mert tudom, a jó embereknek hogy kell viselkedniük, és utánzom őket.

A kapcsolat hiánya a többi emberrel furcsa hatással jár. Úgy érzed, elkülönülsz, idegen vagy - mintha távolról figyelnéd az emberi fajt, mint egy ufó, nem kötődsz semmihez, és sehol sem látnak szívesen. (...) Az emberek csak rohannak, intézik a csip-csup ügyeiket, eltartják a családjukat, a világba kiáltják az értelmetlen érzelmeiket, és eközben te csak a pálya széléről figyelsz zavartan. Ez vezet addig egyes szociopatákat, hogy magasabb rendûnek érezzék magukat.

Ha nem tudod megismerni az igazságot, éld át a lehető legnagyszerûbb hazugságot, amit csak képes vagy kitalálni.

A boldogság a legtermészetesebb dolog a világon, ha megvan, és a leglassabb, legfurcsább, leglehetetlenebb dolog, ha nincs.