Daniel Banulescu

Az abszurd világ, melyben élünk, minden kétséget kizáróan bizonyította, az egyetlen esélyed arra, hogy egy tökéletes nő mellett töltsd az életed, az az, ha te magad készíted el magadnak.

Minden ügyfélnek több bizalma támad, ha egy királlyal kell üzletelni. "Úgy viselkedett, mint egy király." "Királyi fizetséget adott." Nem léteznek ilyen szólások egy vezérigazgatóval kapcsolatban.

Az éhség élessé teszi az agyat, olyan lesz tőle, mint valami szablya. És minden jó dolog a világon az éhségből született.

Minden olyan alkalommal, amikor valaki nyer, ez csakis azért lehetséges, mert valaki kicsivel korábban veszített.

Az ember az egyetlen faj, melynek az számít, hogy mit csinál a két belével. Minél ízletesebb fogásokkal tömi meg a vékonybelét. És minél nagyobb pukkanásokkal üríti ki a vastagbelét.

Az őrület mindentől megóv. Ha egyszer őrülettel diagnosztizáltak, az egész világ szeretettel fordul feléd, és úgy kezel, mint egy plüssmackót.

Isten azt állítja magáról, hogy ő szeret. Akár érezzük, akár nem, ez a szerető Isten mindannyiunkat számtalanszor megsegít. Vajon lehetséges-e akkor, hogy egyidőben létezzék egy jó Isten, és egy gyilkos, aki olyan lángoló lelkesedéssel szeleteli fel mindannyiunk életét, mint egy rohadt mészáros? Vagy talán Isten és az emberek közé egy szellemi tolvajbanda ékelődött, annyira karcsú bûnözők, hogy már testük sincsen, annyira agyafúrt szellemek, hogy számukra semmiség megvetendő tetteiket az Isten számlájára íratni. Mi az igazság? Hogyan indokolható a szenvedés, a bûn, a gúnyolódás, a kínzás?

Inkább sörhasam legyen, mint púpom a munkától.

Senki nem ússza meg életben az életet.

Kívülről szépek vagyunk. De a lelkünk rohadt.