Dean Ray Koontz

A világban a jó szív ritkább, mint a gyémánt.

Bármilyen csodálatos is az élet, szomorúsággal is tele van, és az ember úgy teheti magát a legkönnyebben túl a szomorú részeken, hogy kiélvezhesse a többit, ha még a sötétségben is megtalálja a humort. A nevetés nemcsak a melankóliát orvosolja, hanem kardként is szolgálhat a gonosz ellen. A nevetés azt üzeni, hogy nem kényszeríthetsz megadásra, a legvégsőkig harcolni fogok ellened.

A hatalom és annak primér következményei (...). Ez mozgat minket. A mások feletti hatalom jelenti számunkra az izgalmak izgalmát. Bálványozzuk a politikusokat, mert olyan nagy a hatalmuk, ajnározzuk a neves személyiségeket, mert életüket jobban áthatja a hatalom, mint a miénket. Akik erősek közülünk, azok megragadják a hatalmat, a gyengék pedig lelkesen feláldozzák magukat az erősek hatalma érdekében.

A szerencse nem kedvez a kezdőknek! De a szerencse nem kedvez a habozóknak sem!

Még ma is élnek köztünk emberek, akik azt tartják, Hitler is és Sztálin is csak azt tette, amit tennie kellett, és Mao is csak rendet akart tartani. Sokan csodálják ezeket a gyilkosokat, akik vérszomjukat olyan tiszteletreméltó elvek mögé rejtették, mint testvériség, politikai reform, jog, vagy éppen társadalmi felelősségtudat. Mi mindannyian csak hús vagyunk, és ezt a szívünk mélyén tudjuk is, így aztán titokban tapsolunk annak, aki elég bátor ahhoz, hogy annak tekintsen bennünket, amik vagyunk. Húsnak.

A félelem nem olyan, mint a boldogság vagy a szomorúság; ez egy akut tünet, ami természeténél fogva nem tarthat hosszan. A félelem hamar enyhül. Vagy fokozódik, míg el nem ájulsz vagy belehalsz, halálra rémülsz; addig sikítasz, míg egy ér elpattan az agyadban.

Az emberiség egyik legnagyobb átka, hogy néhány ember nem boldog egyszerûen attól, hogy élhet.

Megérteni valamit nem mindig fontos, ha hinni tudunk benne.

Nincs rosszabb egy hanyag alkoholistánál, legfeljebb az önsajnáló alkoholista.

A fájdalom sokkal erősebb kötelék, mint a szerelem. A szerelem egy absztrakt, emberi elképzelés, értelmetlen, nem létező. De a fájdalom igazi.

A természetben nincsenek tragédiák, csak folyamatok, ezért győzelem sincs.

Össze tudsz rakni egy kirakóst (...), és mindannyiszor olyan, amilyennek te szeretnéd, pontosan olyan. Az életet azonban nem lehet kirakósként összerakni, nem csinálhatod minden nap ugyanúgy.

A barátok és a család, a tudat, hogy ők törődnek veled, ez tudja a gondokról elterelni a figyelmünket. Ha szeretünk, és engedjük, hogy szeressenek minket, azzal tartalmat adunk az életünknek. Ebben különbözünk az állatoktól. És legalább egy időre, a szerelem segítségével elfelejtkezhetünk az istenverte sötétségről, ami a legvégén mindannyiunkra vár.

Én mindig is optimista voltam, mert a pesszimistáknak nem túl szórakoztató az életük, és általában sikerül valóra váltaniuk a szorongásaikkal azon félelmeik valamelyikét, amelyek egész életükben rettegéssel töltik el őket. Persze, az optimizmus sem garantálja az embernek a töretlenül boldog életet. Még az optimista is elveszítheti a munkahelyét ugyanazon a napon, amikor leég a háza, és a házastársa is arról tájékoztatja, hogy lelőtte a seriffet. De az optimista a pesszimistával ellentétben hisz abban, hogy az életnek van értelme, hogy minden katasztrófából lehet tanulni valamit, és hogy még a balszerencséknek egy ilyen túlzásnak tûnő egyvelege is humorosnak fog tûnni valamennyire, ha elég idő eltelik. Ezért van az, hogy ha az optimisták mindenüket elveszítik, pár évvel később általában gazdagabbak és boldogabbak, mint valaha, míg a pesszimistáknak gyakran nincs is mit veszíteniük.

A halak még csak unatkozni sem tudnak. (...) Ahhoz, hogy unatkozni tudjál, (...) képesnek kell lenned arra, hogy elképzeld, amint éppen valami mást csinálsz. Egy hal viszont el sem tudja képzelni, hogy bármi más is lehetne, mint hal, úgyhogy inkább igyekszik a világ legjobb hala lenni.

Időnként jó félni. A félelem megőrzi az ember élénkségét. A figyelmét. A józanságát.

Az emberi intelligencia legnagyobb átka, hogy az ember többre vágyik annál, ami.

Nem létezik olyasmi, hogy jó vagy rossz érzés - csak maga a nyers érzékelés (...). A negatív és pozitív értékek csupán abból adódnak, hogy az ember értelmezi az értéksemleges ingereket, ennélfogva csupán addig maradnak fenn, míg maga az ember - vagyis gyakorlatilag értelmetlen az egész.

Az élet egy hatalmas svédasztal, amely roskadozik az érzékek és tapasztalatok végtelen és szívet melengető választéka alatt.

Egy kedves mosoly önkontrollal kombinálva messzire tudja vinni az embert.