Depresszió

Gyilkos hajsza a percekért Megszakadni a semmiért Sok-sok ember túl sok bajával Az egész bolygó levert fajával Én nem tudom, hogy hogy lesz vége De ma nem érdekel, csak legyen béke Meg szerelem, bál, gitár, na meg a haverok Így lesz, ha itt még bízok.

Akinek lé határozza meg a tudatát, az csak törtet, De ha szívből élsz is, jól vigyázz, mert az meg összetörhet. Harcolj, hogyha fontos! A Félelmedet küzdd le! De ha fehéren és feketén látsz csak, az élet neked szürke.

Az akaratod szabad, ez néha nagy teher, De ajándék is, hogyha jót teszel. A boldog életért tedd, amit tudsz! Vigyáznod kell, merre indulsz, Ahogy az életed végigéled, Olyan lesz majd a végítélet: Mélybe hullhatsz, mennybe juthatsz, De csak magad felett uralkodhatsz.

Van, akivel a sors igazságtalan, Vagyis a helyzete kilátástalan, De aki minden esélyt megkapott Ne követeljen mindig új lapot.

De aki nem uralja a félelmeit, Azon más uralkodik, és elveszik.

Aki nem akar adni magából, Az dob el mindent magától. Csak a szeretet ment meg téged, Ha a világ szennye venné a véred.

Kell, hogy emlékezz minden álmodra, Mert csak ûrt hagy majd múltad számodra. Hogyha félsz attól, mit most megtennél, Tudd meg, hogy lesz jó, és nem vesztettél.

A közöny néha önvédelem, A lelket óvja az értelem.

Saját börtönébe zárva, Folyton a nagy csodákra várva - Így él a többség.