Diana Gabaldon

A szívem a tiéd, mióta először megláttalak, és a két kezed között tartva a lelkem és a testem vigyáztál rám.

Mi egymáshoz tartozunk, te és én, és semmi nem választhat el tőled ezen a földön. (...) Nem emlékszel a véresküre, amit tettem neked, amikor összeházasodtunk? (...) Te az enyém vagy mindörökre, akár akarod, akár nem, akár akarsz engem, akár nem. Az enyém, és én nem engedlek el.

Nincsenek válaszok, csak választások.

Az emberek ösztönösen nyájkövetők. Az első barlanglakók óta az emberek - szőrtelen, gyenge, és az eszüket leszámítva védtelen teremtmények - úgy éltek túl, hogy csoportokba rendeződtek; tudván, mint oly sok prédaállat, hogy a tömeg megvéd. És ez a csontokba ivódott tudás húzódik a tömegpszichózis mögött. Mert kilépni egy csoportból, egyedül megállni vele szemben, az lehetetlennek bizonyult évszázadokig azoknak, akik megpróbálták.

Egy ügyesen tálalt elmélet általában többet ér, mint egy rosszul tálalt tény, amennyiben a szakmai előmenetelről van szó.

Múltunk és jövőnk rejtély, a kettő között pedig felejteni próbálunk.