Az emberek ösztönösen nyájkövetők. Az első barlanglakók óta az emberek - szőrtelen, gyenge, és az eszüket leszámítva védtelen teremtmények - úgy éltek túl, hogy csoportokba rendeződtek; tudván, mint oly sok prédaállat, hogy a tömeg megvéd. És ez a csontokba ivódott tudás húzódik a tömegpszichózis mögött. Mert kilépni egy csoportból, egyedül megállni vele szemben, az lehetetlennek bizonyult évszázadokig azoknak, akik megpróbálták.

Kapcsolódó idézetek

1. Az emberek mindig is emberek maradnak, vagyis vannak ösztöneik, és ezek az ösztönök felerősödnek, ha nagyobb tömegbe verődnek, vagy ha éhesek és félnek. Nem meglepő módon akkor válnak a legerősebbé, ha egy nagy tömegben mindenki éhes és fél egyszerre. Szergej Geraszimov
2. Az ember ősei kis csoportokban élő lények voltak. Az emberré válás folyamata során ezek a kis csoportok közösségekké alakultak. A közösség kialakulása azt is jelentette, hogy az embernek már nemcsak arra volt szüksége, hogy önmagában, a saját maga erejében, ügyességében higgyen problémái megoldása során, hanem arra is, hogy valamilyen nála magasabb rendû létezőben - és ez éppen a közösség volt - is hihessen. A közösség védte, segítette félelmében, betegségében, sebesülésében, megosztotta vele élelmét. Az az elme, amely ezt fel tudja fogni, amely képes hinni egy nála magasabb rendû létezőben, amely előtte is volt, utána is lesz, az természetesen, mellékhatásként el tud képzelni más, örökéletû, nála hatalmasabb létezőket is, így démonokat, tündéreket, Istent. Nincsen ebben semmi különös. De nagyon felfuvalkodott elme az, amely azt is képzeli, hogy egy ilyen magasabb rendû lény, amelyet elképzel, legfőképpen azzal törődik, hogy vele, az emberrel mi lesz. Különös nagyképûség azt hinni, hogy egy ilyen lény, ha lenne, hasonló az emberhez, és szándékai, gondolatai megismerhetőek. Csányi Vilmos
3. Mi emberek azokat a tulajdonságainkat őriztük meg az evolúció során, amelyek a pusztítást szolgálják. Ezt mutatja a törzsi életforma, az agresszív terület védelmezése. Önző nemi és fajfenntartó ösztöneink szinte lehetetlenné teszik a törzsi kereteket meghaladó kooperációt.
4. Nagy tömegben, vagy egy lázongás alkalmával az emberek mindig megtalálják a módját, hogy levessék magukról az emberi álcát, és megfeledkezzenek emberi mivoltukról. Nagy tömegben szert tesznek a szükséges bátorságra, és szabadon engedik az addig pórázon tartott vadállatot. Ezért van az, hogy ha egyedül van, egyetlen emberi lény sem követ el olyan förtelmes bûnöket, mint a tömeg részeként. Osho
5. Az ember alapvetően a túlélésre van berendezkedve. Ha erős a túlélési ösztön, akkor kibírhatóak a rossz éjszakák, átizzadt nappalok. Zsótér Sándor
6. Az emberiség egész történetén sajátságos szakadás vo­nul végig. Az ember gondolkodó lény, aki szeret minden cselekvéséről számot adni magának és szereti cselekvését a dolgok rendjéből logikusan levont képzeteihez alkalmazni; szereti tudni, mit tesz, miért és mivégre teszi. Társadalmi cselekvésében is ez a törekvés vezeti. Csak utólag vesszük észre, késő nemzedékek, hogy amit az emberek saját cselekvésükről gondoltak, amivel azt megokolták: képzeteik és elméleteik a legritkábban fedik és a leghelytelenebbül magyarázzák a valóságot: amit tényleg tettek és amiért tényleg tették. Szabó Ervin
7. Az embereknek többnyire van valami önvédelmi ösztönük. Tudják, hogy kik előtt nem tanácsos ezt vagy azt mondani vagy tenni. Agatha Christie
8. Az emberek túl korlátoltak ahhoz, hogy valójában szabadok lehessenek! Saját magukat kötik gúzsba, önmaguk emelnek falakat maguk köré. Kiközösítik azokat, akik megpróbálnak kitörni, levetni ezeket a láncokat. Ez az ő biztonságuk. Jim Morrison
9. Természetünknél fogva társas lények vagyunk, igyekszünk csoportokhoz tartozni (...). Ugyanakkor a csoportos létnek vannak árnyoldalai is, olyan nyomás, kényszer, amelyet a csoport fejt ki az egyénre. Fontos ezekkel is tisztában lennünk, hogy jól tudjunk védekezni ellene. Philip Zimbardo
10. Az emberekbe bele van kódolva a kapcsolatteremtés. Évezredek óta a csoporthoz tartozás tartotta életben az emberi fajt. Részben ezért törekszünk olyan erősen arra, hogy részei legyünk valami nagyobbnak, hogy értékeljenek és szeressenek bennünket, hogy törődjenek velünk, hogy figyeljenek ránk és meghallgassanak bennünket. Ha kapcsolódunk valakihez, aki elfogad minket, biztonságban érezzük magunkat. Sőt, ettől fantasztikusan érezzük magunkat! A mély emberi kapcsolatokat a sebezhetőség, az együttérzés és a valódi megértés táplálja. Nem a hibátlan külső, nem a színötös bizonyítvány, és nem is a pénz.