Dick Swaab

Agyunk egy kreativitásgép, mûvészeti szabadságunk alapja, és az a hely, ahol a mûvészet észlelése, kiválasztása és reprezentációja történik.

A mûvészek az agy létező rendszereit és mechanizmusait manipulálják, hogy esztétikai tapasztalatokat adjanak át.

A meglévő minták áttörése kétségtelenül elősegíti (támogatja, fejleszti) a kreativitást. (...) A hosszabb külföldi tartózkodás általában a mûvészekre is jó hatással van.

A tudomány és a mûvészet között alapvető különbségek is vannak. A tudós eredményét az intuíció és az ötlet kidolgozása után még validálni kell, valamint úgy kell leírni, hogy az később megismételhető legyen. A tudományos világ csak mindezen tényezők teljesülése esetén fogadja el az adott eredményt. A mûvész tevékenységében viszont mindenképpen szükség van valamilyen egyedi vonásra, elemre. Ha azt megismétlik, az iparmûvészetnek vagy plagizálásnak minősül.

A mûvészetben az egyszerûség sokszor a szépség fontos összetevője.

Az öröklődés és a gyakorlás egymást erősíti.

A zene szavak nélkül is szolgálhat szerelmi vallomásként.

Agyunk teljes kölcsönhatásban fejlődik a környezetével. Az anyaméhben ez eleinte a kémiai környezetet jelenti, amely születés után elsősorban szociális környezetté alakul. Ám a kémiai anyagok agyunkra gyakorolt hatása életünk végéig megmarad.

A tehetségre a genetikai háttér és a korai fejlődés van hatással. Később aztán, a sok, célzott gyakorlás hatására az ember agyának szerkezete és mûködése tovább igazodik az adott tevékenységhez.

Az élet csupa életveszély.

A nagy zenei tehetségek általában muzikális családokban nőnek fel, de emellett már egészen fiatal koruktól keményen képzik magukat, hogy tehetségüket kibontakoztathassák. Ez más szakmákra is igaz.

Fontos vívmány, hogy elméletben mindenki egyenlő, és bármilyen képzést vagy munkát választhat magának, ám aki abban bízik, hogy a családban és a munkaerőpiacon valaha is megvalósul a totális egyenlőség a férfiak és a nők (...) között, az csalódni fog. Szexuálisan differenciált agyunk egész biztosan nem fogja támogatni ezt a törekvést.

Az embert a felépítése nem teszi alkalmassá háborúk és más traumatikus élmények megélésére, úgyhogy a legjobb megelőzés (...) az, ha minden erőnkkel igyekszünk elkerülni a súlyos konfliktusokat.

Életünk az első és az utolsó mosoly közti időszakot jelenti.