Donászy Magda

Karácsony délután lassan jön az alkony. Kíváncsiság bujkál minden gyermekarcon.

Karácsonyfa, karácsony! Nincs is szebb a világon! Csilingel a csengettyû: "Szép vagy fenyő, gyönyörû!"

Kinyílott a bazsarózsa, kék nefelejcs, tulipán, neked adom anyák napján, édes-kedves anyukám.

Télapóka öreg bácsi, hóhegyeken éldegél. Hóból van a palotája, kilenc tornya égig ér.

Kipp-kopp, kipp-kopp, ki van az ajtóban? (...) Itt van már a nagyszakállú Télapó! Csupa hó! Puttonyában dió, mogyoró!

Itt van már a Télapó, Tele van a zsákja, Mosolyog az arca Örömünket látva.

Négy év telt el, négyszer láttuk az óvoda ablakán, hogy zöld lombok integetnek, vagy száraz ág van a fán. Közben aztán úgy megnőttünk, hogy az ágyunk kicsi már. Holnap a mesesarok helyett, az iskola padja vár.

Kerek egy év múlva Iskolások leszünk, Kedves óvodánktól Mi is búcsút veszünk.