Karácsony délután lassan jön az alkony. Kíváncsiság bujkál minden gyermekarcon.

Kapcsolódó idézetek

1. Karácsonykor valahogy nagyon hiányzik az embernek egy kölyök. Õk teszik vidámmá az ünnepet.
2. Az elszórt csillogások a félhomályban mintha valamire készülődnének, valamit ígérnének - mintha máris karácsony lenne. Rakovszky Zsuzsa
3. A gyermek mosolygó arcait komor redőkkel szántja át az idő. Eötvös József
4. Karácsony éjszakáján milyen megható - csillogó gyertyák körül ragyogó szemek... a felnőttek szívéről is leolvad a jégkéreg. Egy percre boldog gyermekké lesznek.
5. A félelemre és a megfélemlítésre alapított világrendben nem is lehet csodálkozni azon, ha az ember nem bízik az angyal eljövetelében. De azért az angyal mégis eljött, és szállást keres az emberek szívében az isteni Gyermek számára. A Karácsony itt van. Lehet, hogy csak hangulat, csak külsőség: mégis nagyon nagy és áldott alkalom, talán az utolsó alkalom arra, hogy mélységes igazságára ráébredjünk, és a hangulatból valóságot, a külsőségből lelkiséget teremtsünk. Makkai Sándor
6. A karácsony a csodák időszaka, ilyenkor minden lehetségesnek tûnik.
7. Gyerekként a karácsonyi időszak maga a csoda, csúcspontja pedig az ajándékbontogatás a fa alatt. Aztán az ember felnő, és egy kis szürke réteg rakódik az ünnepekre.
8. Üzenget a tájnak a tél, közeleg a kegyes Karácsony. Az utolsó megtûrt levél első cicomája a fákon. Fácánok, őzek, kósza nyulak ámuldoznak avítt csodákon: Csanádi Imre
9. Karácsonykor mindenki varázsol, meglepetés bújik ki a zsákból, szekrényeknek titkos rejtekéből, édesapám legmélyebb zsebéből.
10. A karácsony a saját gyermekkorunkba röpít vissza. Bernard Minier