Edna Ferber

A házasság is, éppen mint az élet, unalmas, haszontalan és kissé üres, ha túlságosan el van rendezve, oltalmazva, védelmezve. Nem szebb-e, ragyogóbb-e, táplálóbb-e, hogyha - éppen mint az élet - keveréke a piszkosnak és a nagyszerûnek, sárnak és csillagnak, földnek és virágnak - szerelemnek, gyûlöletnek, kacagásnak, könnynek, rútságnak, szépségnek, sebeknek?

Ne hidd, ha azt mondják, hogy amit nem tudsz, az nem árthat meg. Ez a legnagyobb hazugság a világon. Nézz meg mindent, járj a magad útján s akkor nem árt meg semmi. Ha nem szép, amit látsz, hát aztán? Mindenképpen nézd meg. Legközelebb majd nem kell odanézned.

Nem lehet úgy irányítani az emberek életét, még ha helyesen irányítod is. Mert honnan tudod, hogy nem cselekszel helytelenül még akkor is, ha igazad van? (...) Nem lehet az embereket irányítani. Még Isten is a maguk útjára engedi őket, pedig el kell esniök és ki kell törniök a nyakukat, hogy a tévedésükre rájöjjenek... Te nem irányíthatod őket.

Ha egy ostoba és tudatlan nő rosszkedvû és elgondolkozik, abból mindig baj lesz: mert önmagából nem meríthet vigaszt.

- Ha folyó lennék - jelentette ki -, nem szeretnék az Illinois, vagy valami ilyen folyó lenni. Én csak a Mississippi lennék. - Miért? - kérdezte Andy kapitány. - Mert az Illinois mindig ugyanaz. A Mississippi mindig más. Olyan, mint egy ember, akiről sohasem lehet tudni, hogy mit csinál legközelebb s éppen ez teszi érdekessé.

A múltban élni unalmas és magányos tevékenység. A visszatekintés megsajdítja a nyakizmokat, és közben belesétálunk mindenkibe, aki csak felénk tart.